"Friends" [Baekyeol]

Magány. Szeretethiány. Elhagyatottság.

Ezek mind-mind olyan fogalmak voltak, melyeket Byun Baekhyun úgy ismert, mintha csak a legjobb barátairól beszéltek volna. Sokszor úgy érezte, nincs oka ezekre gondolni, hiszen remek emberekkel van körülvéve, de még is. Az nem ugyanaz. Neki egy társ kell, akit szerethet, és aki viszont szereti őt. Egy kapcsolatra vágyott, amiben boldog lehet és önfeledt, akadályok és problémák nélkül. Ehelyett mi jutott neki? Egy szerződés, melyben feketén-fehéren le van írva, hogy bárminemű kapcsolatlétesítés esetén páros lábbal rúgják ki a bandából, és a cégtől egyaránt. Ő csak az álmait követte, de nem gondolta volna, hogy ennyi kötelezettséggel és önfeláldozással jár az idol lét. Ha már akkor tudta volna, hogy szinte mindentől elszigetelik, akkor talán még gyakornoknak sem állt volna be, nem hogy még debütált volna az újonnan „piacra dobott” fiú bandával. Ostobának érezte magát és meggondolatlannak, amiért ilyen könnyedén megpecsételődött élete hátralévő része egy aprócska aláírás végett a lap alján.

***

Több, mint négy hónap telt el azóta, hogy kijött az EXO debütáló száma, a Mama. Megannyi fellépést, fantalálkozót és szigorúan beosztott napirendet tudhattak maguk mögött a fiúk. Baekhyun büszke volt magára és a többiekre is egyaránt. Boldogsággal töltötte el, hogy már is mennyire sok rajongójuk van, és máris mennyi embernek ő lett a bálványa. Nem utolsó sorban sikernek könyvelte el magában azt is, hogy a rá osztott szerepet, illetve megformált személyiséget sikeresen tudta előadni a nagyközönségnek. Nagyon sokat gyakorolt rá otthon a tükör előtt álldogálva, és a banda többi tagjával beszélgetve.

A fanok milliónyi ajándékkal lepték meg kedvenceiket. Sorra érkeztek a plüssállatoktól kezdve egészen a drágább elektronikai cuccokon át a szerelmes levelekig, minden. De tényleg, szó szerint minden. Már nem győzték hova pakolni a kincset érő holmikat. Baekhyun, és a szobatársa, a mindig hangos, vicces és sokat beszélő Park Chanyeol egy külön kis szekrényt neveztek ki e dolgok tárolására, míg a többiek a nappaliban halmozták fel az ajándékokat.

Baekhyun kedvencei mindig is a szerelmes levelek voltak. Bár felidézték benne a régi érzéseket, de valahogy még is jól esett neki olvasni az istenítő sorokat. Szerette, hogy szerették. Örült, hogy voltak olyanok, akik így viszonyultak hozzá. Persze egy-két vallomás olvasása közben az egekbe szökött a szemöldöke, és kipirult az arca a zavarba ejtő mondatok láttán, de még ez is tetszett neki. (Azért a harmincnyolcadik „mit tennék Baekhyun oppával” című levél után kezdte egyre kínosabban érezni magát, de úgy vélte, talán ez még megbocsájtható a szexuálisan frusztrált fanoknak is. Hiszen mindenkinek van egy képzeletbeli múzsája ilyen téren. Vagy nem?)

Igazándiból Chanyeol szórakozott a legjobban a mocskos kis vallomásokon, és Baekhyunt piszkálva, szánt szándékkal elnőiesített, túlfűtött hangon adta elő neki drámaian a levelek mondanivalóját. Az aranytorkú vokalista nevetve nézte barátja előadását, a végén általában tapssal is díjazta a csodálatos alakítást. Chanyeol részéről a meghajlás kötelező volt.
Bár a legjobb az volt, amikor egy nagyon durva, három A/4-es oldalt kitevő levél érkezett az EXO rezidenciába, egyenest a Byun-Park szoba idősebb lakójának szánva. A colos aznap összehívta az egész bagázst, és a nappali közepén adta elő élete főszerepét a legnagyobb odaadással és szexualitással a hangjában. Egyikük sem tudta visszatartani az eszméletlen hangos röhögést a színészen kívül, még a vörösre pirult címzett is a combját csapkodva nevetett lábaival a parkettán zongorázva.

Felejthetetlen nap volt, amit egyrészt az egyik fantáziadús rajongójának, másrészt pedig a híres neves, feltörekvő színész, Park Chanyeolnak köszönhetett. Mérhetetlenül hálás volt és boldog, hogy egy ilyen embert tudhatott maga mellett.

Baekhyun észre sem vette, de az idő múlásával Chanyeol szépen lassan elfoglalta a „legjobb barát” címet.

***

Már lassan két hónapja, hogy a naptárak elején nem 2012, hanem 2013 szerepelt. Míg ez másoknak egy újabb számcserét jelentett, addig Baekhyun úgy érezte, most kezdődik csak igazán a kemény munka és annak gyümölcse. Még 2012 végén jelentette be a vezérigazgató, hogy a nyár beköszöntével hatalmas visszatérés várható az EXO tájékán, és ezt nem külön-külön, hanem együtt, mind a tizenketten fogják promotálni. Talán ez volt benne a legjobb rész. Újra együtt, akárcsak a trainee-s időszakban. Ahogy Baekhyun erre gondolt, mindig elmosolyodott. Imádta azokat az időket, annak ellenére is, hogy nagyon rövid időt töltött gyakornokként a cégnél. Személyisége végett hamar megkedvelték és befogadták a közösségbe. Baekhyun tudta, ez volt az ő életében az egyik legnagyobb fordulópont. Bekerülni azokhoz, akik később már a második családot alkotják. Eszméletlen visszagondolni rá. Sokszor hiányzott is neki az az élete. Néhanapján visszavágyott a múltba, és elszomorodott, mikor realizálódott benne, hogy soha semmi nem lesz olyan, mint akkor régen.

***

 A folytonos stressz és a megfelelési kényszer teljesen kikészítette Baekhyunt, mind testileg, és lelkileg egyaránt. A régelfeledett érzései már nem csak, hogy ezer éves jó barátokként köszöntek vissza rá, hanem egyenest olyanok lettek, akárcsak a szobatársa, kivel a nap huszonnégy óráját együtt töltötte. Gyakran előfordult, hogy sírásba torkollottak az esték, miknek záró jelenete az volt, hogy Chanyeol aggódó ölelésében nyomta el őt az álom. Ilyenkor mindig mellette ébredt, egymásba gabalyodott lábakkal, megosztott takaróval, és Chanyeol hosszú karjával maga körül.
Egy idő után Baekhyun a szobatárs szó helyett már csak az alvótársat használta. Nem alaptalanul, ugyanis nem volt olyan éjszaka, amit ne töltöttek volna együtt. Már csak megszokásból is, de Chanyeol automatikusan Baekhyun mellé kuporodott, mikor eljött az alvásidő, és ez olykor fordítva is igaz volt; Baekhyun lett a vendég a szomszédos ágy el nem foglalt részein, és Chanyeolt ez cseppet sem zavarta. A legjobbat akarta nyújtani Baekhyunnak, így elkövetett mindent, hogy az idősebbik ki nem mondott fájdalmait enyhítse. Elég jól ismerte már, tudta, hogy mikor mit gondol, és mikor mit érez. Baekhyunnak hatalmas támaszt jelentett a mély hangú rapper. Ha ő nem tartotta volna benne a lelket, akkor biztos, hogy rövidesen összeroppant volna a hatalmas teher alatt, amit a vállain cipelt nap, mint nap. Sokat köszönhetett neki, és ezt mindig próbálta kifejezni gesztusaival, és kedves szavaival egyaránt. Boldog volt, hogy ilyen közel került Chanyeolhoz, annak ellenére, hogy a legelején nem kezdődött felhőtlenül a kapcsolatuk. De mint tudjuk, az ellentétek vonzzák egymást, így elkerülhetetlen volt, hogy ők ketten egymásra találjanak.
A sors fintora, emlegette sokszor Baekhyun Chanyeolnak, ki csak helyeslően bólogatott egy elégedett mosollyal az arcán. Tudod, Baek, szerintem te már a legelején bírtál engem, csak nem merted bevallani magadnak, hangzott sokszor a válasz, ami Baekhyunból minden adandó alkalommal kicsalt egy unott sóhajt és egy jónak titulált érzést. Nem tudta pontosan megmondani, hogy mi játszódott le benne, képtelen volt rá, hogy ésszerű, normális szavakkal körülírja. Olyan… olyan… jó és furcsa. Ennyiben állapodott meg magában. Ha valami furcsa, akkor az lehet jó?

***

Baekhyun hangtalanul osont végig a nappali egészén, ahol a tagok majd’ hetven százaléka tartózkodott. Mindegyikük tekintete a nagyfelbontású televízió képernyőjére tapadt, így észre sem vették a törölközőbe bugyolált vokalistát, ahogy elsomfordál mellettük. Baekhyun csak egy pillanatra torpant meg, hogy megnézze, mi érdekes köti le a többiek figyelmét. Fejbe tudta volna magát vágni, amint tudatosult benne, hogy az egyik éppen aktuálisan futó doramát nézik a tévében. Ez komoly, skacok? Hüledezve vonult el a helyszínről, egyenest a saját szobája felé vitték a lábai. Az ajtótól pár centiméterre megállt, nagy levegőt vett, jobb tenyerét a kilincsre csúsztatta. Hirtelenjében úrrá lett rajta az izgalom, teste remegni kezdett, gyomra egyre apróbb méretűre zsugorodott. Ajkai egyből egy félmosolyra húzódtak. Imádta ezt az érzést. Ez a jó és furcsa érzés volt, amit korábban még nem sikerült hova tenni, mostanra viszont már tudta a jelentését.
Jó és furcsa, vagy furcsa és jó? Elmélkedése közepette nyitott be a szobába, a törölközője szélét megszorítva hajtotta be maga mögött az ajtót. Ujjaival már automatikusan fogta közre a kulcsot, és fordította el a zárban kétszer.

– Cha—

Máskor még engedte, hogy szentbeszédét végig mondja, de aznap este Chanyeol nem volt kíváncsi Baekhyun meséire arról, hogy hagyhatna neki több meleg vizet, mert gyűlöl a langyos, szinte hideg zuhany alatt ácsorogni. Jól tette, hogy ajkaival elhallgattatta cserfes barátját.

– Honnan tudtad, hogy mit akartam mondani? – kérdezte Baekhyun, kezeivel végigsimítva Chanyeol izmos karjain, amint elszakadt azoktól a kívánatos ajkaktól. Már hetekkel ezelőtt feltűnt neki, hogy mintha a fiú többet edzett volna, sokkal jobban kivehető és érezhető volt a bicepsze.

– Túl jól ismerlek, Byunbaek – vigyorgott összes fogát kivillantva a magasságkülönbséget élvező fél, majd tenyerei közé fogva Baekhyun arcát, újból megcsókolta őt. Lágyan, érzékien, úgy, ahogyan napi rutinnal szokta. Chanyeol volt jelenleg az első, aki fejét elfordítva mélyítette a csókot, használatba véve a szájában nyugtalankodó izmát is. Szerette, mikor ily’ módon csókolhatta Baekhyunt. Jobban le tudta vezetni a felgyülemlett feszültséget, és nem utolsó sorban sokkal jobban is esett a számára. Ezzel persze csókpartnere sem volt másképp, Baekhyun imádta ezeket a lopott kis gesztusokat. Azt pedig ne felejtsük el, hogy hálás volt neki az összes csókért, amit kapott, és amit adhatott.

Minden akkor kezdődött, amikor három és fél hete Baekhyun felhozott egy igen merész és bizarr ötletet. Nem félt Chanyeol szemébe mondani, mit gondol, és mit érez az egésszel kapcsolatban, nyíltan kijelentette, hogy neki szüksége van valakire, aki el tudja feledtetni vele a magány és az egyedüllét keserű érzetét, aki kielégíti az elfojtott vágyait, ha már erre a szerepre nem volt egyetlen egy nő sem a láthatáron. (Vagy is lett volna, de ugyebár az a fránya szerződés…)

Ezt követően Chanyeol napokig kerülte az ötletgazdát, teljesen lesokkolta a felvetése, ám Baekhyun ész érvekkel támasztotta alá a pozitív felét a dolognak, próbálva ezzel meggyőzni szobatársát.

– Megértem, hogy furcsa, fejben is elég bizarrul hangzott – nevetett Baekhyun, ezzel is oldva a kezdetleges feszültséget kettejük között. Chanyeol vonakodva telepedett le a saját ágyára, lábait felhúzta a takaróra és törökülésbe vágta magát.

– Olyat kérsz, ami totál távol áll tőlem – vallotta be, aggódó szemeivel Baekhyunt figyelte. A fiú sóhajtott egyet, gondolatait összeszedve ismét felelevenítette magában az érveit. (Bár idegessége, és hevesen dobogó szíve végett nehéz volt másra koncentrálnia.)

– Másfél éve el vagyunk szigetelve a nőktől. Amióta idolok lettünk, megvonták tőlünk őket. Te nem vágysz egy barátnőre? Egy társra, aki szeret, és veled van? – ment közelebb Chanyeolhoz, észrevétlenül csökkentette az őket elválasztó távolságot. – Férfiakkal vagy körülvéve már egy ideje, és azért rájuk még sem tekinthetsz úgy, mint célpont, akiket behálózhatsz.

– Akkor miért hoztad fel nekem az ötletedet?

– Ez egyszerű – mosolygott Baekhyun. – Te vagy a legjobb barátom. És mivel téged illet ez a megtiszteltetés, ezért bátorkodtam megosztani veled a gondolatomat. Meg különben is, nem az a célom, hogy egy párt alkossunk, hanem hogy—

– Valakin kiéld a hiányodat…

– Ez kicsit durva megfogalmazás, de dióhéjban igen.

– Hmm…

– Nem kérek sokat, és ez a te érdekeidet is szolgálná.

– Nem tudom, Baek.

– Csak próbáljuk meg – meresztette csillogó szemeit Chanyeolra, a remény halvány szikrája bújt meg azokban a kérlelő, csokoládébarna íriszekben.

A colos másodperceken keresztül bambult a semmibe, emésztgetve magában a hallottakat. Baekhyun szavait apránként felidézte, és bár nem nagyon akarta, de belátta, hogy ez nem is annyira rossz ötlet.

Nem olyan régen neki is volt egy időszaka, amikor ölni tudott volna egy nő társaságáért, egy barátnőért, akivel jól megvannak és szeretik egymást. Ebből a szempontból megértette Baekhyun álláspontjait, de még is idegen volt számára az ötlet. Teljesen leegyszerűsítve, csak kihasználnák a másikat, hogy enyhítsék ezt a fajta hiányt. De vajon ha belemenne, meddig mennének el? Egyáltalán élvezné? Nem egyszer csókolózott már (és került intimebb helyzetbe az aktuális partnerrel), ez tény, de az a valaki mindig a másik nembe tartozott, most meg… Ez annyira abszurd.

– Nem tudom, Baekhyun – ismételte önmagát, ennél többet nem tudott hozzáfűzni.

– Kettőnk közül én vagyok a makacsabb, szóval addig nyúzlak, amíg ki nem próbáljuk – eredt meg a hyung nyelve, és Chanyeol csak ekkor vette észre, hogy már vele szemben ül az ágyán.

– Láttam rajtad, hogy fontolóra vetted, szóval…

– Az nem azt jelenti, hogy engedek neked.

– Ezt most úgy mondod, mintha le akarnálak teperni – forgatta a szemeit Baekhyun, majd megfontolt mozdulatokkal közelebb mászott Chanyeolhoz.

– Figyelj, nem tudom, oké? Olyan idegen…

– Chanyeol, nézz rám – mondta Baekhyun határozottan, jobb tenyerét legjobb barátja térdére helyezte. – Csak egy próbacsók. Ennyi az egész. Ha nem jó, és szerinted nem lesz tőle jobb, akkor nem erőltetem.

Néma pillanatok következtek, hosszas farkasszemezés kíséretében. Baekhyun nem engedett, hiszen már érezte a győzelem édes ízét, Chanyeol pedig próbált ellentmondani azoknak az idegesítő hangoknak a fejében, amik azt kántálták, hogy tegye meg.

– Na, jól van, gyere ide – azzal Chanyeol mély hangja csendült fel először a szobában. Baekhyun szinte örömtáncot járt (persze magában), és egy elégedett mosollyal az arcán ment egészen közel partneréhez.

– Ne nevess! – mondta Baekhyun, és kezeit az ölébe húzva hajolt Chanyeol arca felé.

– Ez annyira poén – kuncogott végül, de aztán többet nem engedett meg magának, mikor belenézett hyungja komoly tekintetébe.

Arcuk között a távolság vészesen csökkent, mindkettejük szíve olyan hevesen zakatolt, mintha csak most hagyták volna abba a több órán át tartó táncpróbát. Baekhyun mintha még bele is remegett volna az érzésbe, legalább is teljesen úgy tűnt Chanyeolnak. A Happy Virus nevéhez hívően nem bírta ki, ajkai egy kisebb félmosolyra húzódtak, jobb kezét pedig Baekhyun nyakára simította.

Már csak pár milliméter…

Chanyeol elméjében dúlt a harc a jó és a rossz gondolatok között, ám mielőtt még meggondolhatta volna magát, már késő volt. Ajkai finoman simultak Baekhyunéhoz, félig nyitott szemeit véglegesen lehunyta, elméjét kiürítve adta át magát az érzésnek, ami szépen lassan hatalmába kerítette. Óvatosan kóstolgatták egymást, egyikük sem siette el, vagy menekült el a másik elől. Baekhyun apró mosollyal fejezte ki tetszését, és bár félt barátja reakciójától, még is bátorkodott tenyereit Chanyeol combjaira simítani.

– Csak egy csókról volt szó – azzal elválva Baekhyuntól pajkosan csillogó íriszekkel duruzsolta mély hangján a rapper egy aprócska mosollyal szája szélében. Az ötletgazda felfedező útra indult kezeit nem húzta vissza, helyette lassan elkezdte simogatni Chanyeolt a nadrágján keresztül.

– Tudod, hogy érzékeny vagyok arra, ha a nyakamat birizgálják – mondta Baekhyun, egyenest Chanyeol szemébe meredve. –, szóval te kezdted.

Köztudott tényként tartották számon, hogy Baekhyun egyik érzékenypontja a nyaka volt. A lágy, óvatos érintésektől folyton futkosott a hideg gerincének vonalán, olykor libabőrös lett a karján és a lábán is egyaránt.

Chanyeolnak fel sem tűnt, merre kalandozott el a jobb keze, teljesen természetesnek tűnt Baekhyun pőre bőrét simogatni.

– Ne haragudj.

– Ne szabadkozz.

– Csak azért ne, mert tetszett, mi? – vált nulla egész kéttized másodperc alatt Chanyeol komolyból szórakozottá. Ezeket a hangulatváltozásokat ő már nem is érzékelte, viszont Baekhyunt mindig meg tudták lepni, hogy az egyik pillanatban még ilyen, a másikban meg már olyan.

– Érdemes tagadni?

– Nem hiszem.

Baekhyun elmosolyodott, és folytatásba invitálva Chanyeolt, nyelvét végigvezette a fiú alsó ajkának vonalán. A colos abban a pillanatban kidugta rózsaszínben tündöklő izmát, és hozzáérintette Baekhyunéhoz, majd a tarkójához vezetve kezét, beletúrt annak barna hajkoronájába. Baekhyun megengedett magának egy aprócska mosolyt, és nyelvjátékukat megszakítva csókolta szájon ismét Chanyeolt. Fürge nyelve azonnal befurakodott legjobb barátja szájába, és halkan felmordult, mikor izmát a hófehér és egészséges fogak satuba fogták. Chanyeol combjára erősen rámarkolva próbálta elérni, hogy kiszabaduljon. A Happy Virus egy idő után végül megkönyörült barátján, és nyelvét elengedve, nevetve vált el Baekhyuntól.

– Ez fájt! – csapott rá az elkövető lábára, kinek a gyenge kis ütés meg sem kottyant. Továbbra is boldogan méregette csókpartnerét.

– Bocsi.

Baekhyun hirtelen mély levegőt vett, a vonásait rendezte, és egy elégedett félmosoly ragyogta be az amúgy sem hétköznapi arcát. Most az egyszer úgy érezte, sikerült olyan gyorsan váltania, mint ahogyan Chanyeol is tette nemrégiben.

– Miért nézel így? – húzta föl egyik szemöldökét Chanyeol, mialatt Baekhyun továbbra is csak somolygott.

– Élvezted.

– Tes—

– Élvezted – ismételte magát, a félmosolya pedig egy hatalmas vigyorrá teljesedett ki. Chanyeol zavartan pislogott Baekhyun íriszeibe meredve, kezeit az ölébe húzva, ujjait kezdte el tördelni.

– Hát azért nem m—

– Láttam rajtad!

– Hagyd abba!

Baekhyun harsányan felkacagott, majd megsimogatta Chanyeol karját.

– Szerintem jó volt – mondta lágyan, és aranyosan várta a másik fiú reakcióját.

– Hát…

– Nem kell szégyellni, hogy tetszett – nyugtatta Chanyeolt, és magához rántva a fiút, hosszasan megölelte.

Chanyeol egyik fele úgy érezte, eszméletlen nagy hülyeséget csinált, és ezzel elindított egy hatalmas lavinát a Baekhyunnal való kapcsolatában. Hogy jó irányba, vagy rosszba, nem tudta még megítélni, hiszen a másik része szerint helyesen cselekedett. Tényleg jobb érzéssel töltötte el, hiányzott már neki, hogy valakivel intimebb kapcsolatba kerüljön. Plusz még furcsának is találta, hogy bár hyungjával csókolózott, még is… még is tetszett neki. Nem volt rossz. Kifejezetten jó érzés volt, és Baekhyun csóktudása pedig ütötte a csillagos hatos mércét.

– Egy kikötésem lenne ezzel kapcsolatban – szólalt meg végül Chanyeol, komolyságot varázsolva magára kiegyenesedett ültő helyzetében.

– Hallgatlak.

– Senkinek… ismétlem, senkinek nem szólunk erről!

– Megőrültél? – hüledezett Baekhyun hatalmasra tágult szemekkel. – Még is miért szólnánk? Ilyen eszembe sem jutott. Ez kettőnk titka. Persze ha szeretnéd folytatni a továbbiakban is…

– Jó, bocsi – sóhajtott Chanyeol. – És… szeretném, csak ne nézz rám ilyen fejjel, mert még a végén félre értem a szándékaidat.

– Nincsenek rossz szándékaim, ne aggódj – mosolygott ártatlanul. – Nem terveztem, hogy a közeljövőben többet csináljunk a csókon kívül.

– Én sem. Amúgy meg kíváncsi lennék, hogy a bandában vannak-e mások is, akik ilyen felfogással rendelkeznek, mint te.

– Hát, itt vagy te.

– Akkor rajtunk kívül.

– Nem tudom, de nem is nagyon érdekel – vont vállat Baekhyun, majd egész testével beljebb csúszott az ágyon, hogy neki tudja dönteni a fejét a falnak. – Az az ő dolguk.

– Igaz.

– Chanyeol…

– Igen, Baek?

– Kérhetek még egy csókot? – meresztette áldozatára a meggyőzés legjobb fegyverét; a hatalmas kérlelő kiskutya szemeket.

– Nem gondoltam volna, hogy ennyire rákapsz. Mesterien csókolok, ugye? – húzogatta szemöldökeit a szórakozott rapper, mialatt közelebb mászott Baekhyunhoz.

– Meg kell hagyni, egész jó vagy.

– A legjobb!

– A legjobb én vagyok, Dumbókám, szóval lakat a szádra és gyere ide!

– Amúgy, majd ezt hogy csináljuk? – kérdezte Chanyeol, mikor Baekhyunnal szembe leült, és fejét ő is ugyanúgy a fehér falnak támasztotta.

– Hogy érted?

– Csak úgy szó nélkül lesmároljuk egymást, ha szükségünk van rá, vagy megkérdezzük, vagy—

– Én az első opciót választom.

– Húúú, izgi lesz.

– Na, ne beszélj már annyit, inkább gyere ide!

Chanyeol elmosolyodott Baekhyun türelmetlenségén, és készségesen tett eleget hyungja kérésének.

***

Attól a naptól kezdve ez már rendszeressé vált kettejük között. Olyan hétköznapi dolog lett, mint mondjuk a mindennapi étkezés, a felkelés reggel és a lefekvés éjjel, vagy, hogy Taót minden alkalommal megszívatta valaki, aki vele ment fürdeni.  Ez az ötlet még inkább összekovácsolta őket, a csapatmunkájuk sokkal precízebb lett, és szinte állandóan szinkronban voltak.

Tökéletes párost alkottak, és ez a mai napig így van. Senki sem tud a titkukról; se a rajongók, se a banda maradék tíz tagja. Ez csak az övék, és megfogadták, hogy a sírba is magukkal viszik, legyen bármi.

Azzal viszont Baekhyun nem számolt, hogy a hetek múlásával, és a hiány pótlásával egyhuzamban még egy dolog színre lép az életében.

Beleszeret Park Chanyeolba.