Magány. Szeretethiány. Elhagyatottság.
Ezek mind-mind olyan fogalmak voltak, melyeket Byun
Baekhyun úgy ismert, mintha csak a legjobb barátairól beszéltek volna. Sokszor
úgy érezte, nincs oka ezekre gondolni, hiszen remek emberekkel van körülvéve,
de még is. Az nem ugyanaz. Neki egy társ kell, akit szerethet, és aki viszont
szereti őt. Egy kapcsolatra vágyott, amiben boldog lehet és önfeledt, akadályok
és problémák nélkül. Ehelyett mi jutott neki? Egy szerződés, melyben feketén-fehéren
le van írva, hogy bárminemű kapcsolatlétesítés esetén páros lábbal rúgják ki a
bandából, és a cégtől egyaránt. Ő csak az álmait követte, de nem gondolta
volna, hogy ennyi kötelezettséggel és önfeláldozással jár az idol lét. Ha már
akkor tudta volna, hogy szinte mindentől elszigetelik, akkor talán még
gyakornoknak sem állt volna be, nem hogy még debütált volna az újonnan „piacra
dobott” fiú bandával. Ostobának érezte magát és meggondolatlannak, amiért ilyen
könnyedén megpecsételődött élete hátralévő része egy aprócska aláírás végett a
lap alján.
***
Több, mint négy hónap telt el
azóta, hogy kijött az EXO debütáló száma, a Mama. Megannyi fellépést,
fantalálkozót és szigorúan beosztott napirendet tudhattak maguk mögött a fiúk. Baekhyun
büszke volt magára és a többiekre is egyaránt. Boldogsággal töltötte el, hogy
már is mennyire sok rajongójuk van, és máris mennyi embernek ő lett a bálványa.
Nem utolsó sorban sikernek könyvelte el magában azt is, hogy a rá osztott
szerepet, illetve megformált személyiséget sikeresen tudta előadni a
nagyközönségnek. Nagyon sokat gyakorolt rá otthon a tükör előtt álldogálva, és a
banda többi tagjával beszélgetve.
A fanok milliónyi ajándékkal
lepték meg kedvenceiket. Sorra érkeztek a plüssállatoktól kezdve egészen a drágább
elektronikai cuccokon át a szerelmes levelekig, minden. De tényleg, szó szerint
minden. Már nem győzték hova pakolni a kincset érő holmikat. Baekhyun, és a
szobatársa, a mindig hangos, vicces és sokat beszélő Park Chanyeol egy külön
kis szekrényt neveztek ki e dolgok tárolására, míg a többiek a nappaliban halmozták fel az ajándékokat.
Baekhyun kedvencei mindig is a
szerelmes levelek voltak. Bár felidézték benne a régi érzéseket, de valahogy
még is jól esett neki olvasni az istenítő sorokat. Szerette, hogy szerették.
Örült, hogy voltak olyanok, akik így viszonyultak hozzá. Persze egy-két
vallomás olvasása közben az egekbe szökött a szemöldöke, és kipirult az arca a
zavarba ejtő mondatok láttán, de még ez is tetszett neki. (Azért a harmincnyolcadik
„mit tennék Baekhyun oppával” című levél után kezdte egyre kínosabban érezni magát,
de úgy vélte, talán ez még megbocsájtható a szexuálisan frusztrált fanoknak is.
Hiszen mindenkinek van egy képzeletbeli múzsája ilyen téren. Vagy nem?)
Igazándiból Chanyeol szórakozott
a legjobban a mocskos kis vallomásokon, és Baekhyunt piszkálva, szánt
szándékkal elnőiesített, túlfűtött hangon adta elő neki drámaian a levelek
mondanivalóját. Az aranytorkú vokalista nevetve nézte barátja előadását, a
végén általában tapssal is díjazta a csodálatos alakítást. Chanyeol részéről a
meghajlás kötelező volt.
Bár a legjobb az volt, amikor egy nagyon durva, három A/4-es oldalt kitevő levél érkezett az EXO rezidenciába, egyenest a Byun-Park szoba idősebb lakójának szánva. A colos aznap összehívta az egész bagázst, és a nappali közepén adta elő élete főszerepét a legnagyobb odaadással és szexualitással a hangjában. Egyikük sem tudta visszatartani az eszméletlen hangos röhögést a színészen kívül, még a vörösre pirult címzett is a combját csapkodva nevetett lábaival a parkettán zongorázva.
Bár a legjobb az volt, amikor egy nagyon durva, három A/4-es oldalt kitevő levél érkezett az EXO rezidenciába, egyenest a Byun-Park szoba idősebb lakójának szánva. A colos aznap összehívta az egész bagázst, és a nappali közepén adta elő élete főszerepét a legnagyobb odaadással és szexualitással a hangjában. Egyikük sem tudta visszatartani az eszméletlen hangos röhögést a színészen kívül, még a vörösre pirult címzett is a combját csapkodva nevetett lábaival a parkettán zongorázva.
Felejthetetlen nap volt, amit egyrészt az egyik
fantáziadús rajongójának, másrészt pedig a híres neves, feltörekvő színész,
Park Chanyeolnak köszönhetett. Mérhetetlenül hálás volt és boldog, hogy egy
ilyen embert tudhatott maga mellett.
Baekhyun észre sem vette, de az
idő múlásával Chanyeol szépen lassan elfoglalta a „legjobb barát” címet.
A folytonos stressz és a
megfelelési kényszer teljesen kikészítette Baekhyunt, mind testileg, és
lelkileg egyaránt. A régelfeledett érzései már nem csak, hogy ezer éves jó
barátokként köszöntek vissza rá, hanem egyenest olyanok lettek, akárcsak a
szobatársa, kivel a nap huszonnégy óráját együtt töltötte. Gyakran előfordult,
hogy sírásba torkollottak az esték, miknek záró jelenete az volt, hogy Chanyeol
aggódó ölelésében nyomta el őt az álom. Ilyenkor mindig mellette ébredt, egymásba gabalyodott lábakkal, megosztott takaróval, és Chanyeol hosszú
karjával maga körül.
Egy idő után Baekhyun a szobatárs szó helyett már csak az alvótársat használta. Nem alaptalanul, ugyanis nem volt olyan éjszaka, amit ne töltöttek volna együtt. Már csak megszokásból is, de Chanyeol automatikusan Baekhyun mellé kuporodott, mikor eljött az alvásidő, és ez olykor fordítva is igaz volt; Baekhyun lett a vendég a szomszédos ágy el nem foglalt részein, és Chanyeolt ez cseppet sem zavarta. A legjobbat akarta nyújtani Baekhyunnak, így elkövetett mindent, hogy az idősebbik ki nem mondott fájdalmait enyhítse. Elég jól ismerte már, tudta, hogy mikor mit gondol, és mikor mit érez. Baekhyunnak hatalmas támaszt jelentett a mély hangú rapper. Ha ő nem tartotta volna benne a lelket, akkor biztos, hogy rövidesen összeroppant volna a hatalmas teher alatt, amit a vállain cipelt nap, mint nap. Sokat köszönhetett neki, és ezt mindig próbálta kifejezni gesztusaival, és kedves szavaival egyaránt. Boldog volt, hogy ilyen közel került Chanyeolhoz, annak ellenére, hogy a legelején nem kezdődött felhőtlenül a kapcsolatuk. De mint tudjuk, az ellentétek vonzzák egymást, így elkerülhetetlen volt, hogy ők ketten egymásra találjanak.
A sors fintora, emlegette sokszor Baekhyun Chanyeolnak, ki csak helyeslően bólogatott egy elégedett mosollyal az arcán. Tudod, Baek, szerintem te már a legelején bírtál engem, csak nem merted bevallani magadnak, hangzott sokszor a válasz, ami Baekhyunból minden adandó alkalommal kicsalt egy unott sóhajt és egy jónak titulált érzést. Nem tudta pontosan megmondani, hogy mi játszódott le benne, képtelen volt rá, hogy ésszerű, normális szavakkal körülírja. Olyan… olyan… jó és furcsa. Ennyiben állapodott meg magában. Ha valami furcsa, akkor az lehet jó?
Minden akkor kezdődött, amikor három és fél hete Baekhyun felhozott egy igen merész és bizarr ötletet. Nem félt Chanyeol szemébe mondani, mit gondol, és mit érez az egésszel kapcsolatban, nyíltan kijelentette, hogy neki szüksége van valakire, aki el tudja feledtetni vele a magány és az egyedüllét keserű érzetét, aki kielégíti az elfojtott vágyait, ha már erre a szerepre nem volt egyetlen egy nő sem a láthatáron. (Vagy is lett volna, de ugyebár az a fránya szerződés…)
***
Már lassan két hónapja, hogy a
naptárak elején nem 2012, hanem 2013 szerepelt. Míg ez másoknak egy újabb
számcserét jelentett, addig Baekhyun úgy érezte, most kezdődik csak igazán a
kemény munka és annak gyümölcse. Még 2012 végén jelentette be a vezérigazgató,
hogy a nyár beköszöntével hatalmas visszatérés várható az EXO tájékán, és ezt
nem külön-külön, hanem együtt, mind a tizenketten fogják promotálni. Talán ez
volt benne a legjobb rész. Újra együtt, akárcsak a trainee-s időszakban. Ahogy
Baekhyun erre gondolt, mindig elmosolyodott. Imádta azokat az időket, annak
ellenére is, hogy nagyon rövid időt töltött gyakornokként a cégnél. Személyisége
végett hamar megkedvelték és befogadták a közösségbe. Baekhyun tudta, ez volt
az ő életében az egyik legnagyobb fordulópont. Bekerülni azokhoz, akik később
már a második családot alkotják. Eszméletlen visszagondolni rá. Sokszor
hiányzott is neki az az élete. Néhanapján visszavágyott a múltba, és
elszomorodott, mikor realizálódott benne, hogy soha semmi nem lesz olyan,
mint akkor régen.
***
Egy idő után Baekhyun a szobatárs szó helyett már csak az alvótársat használta. Nem alaptalanul, ugyanis nem volt olyan éjszaka, amit ne töltöttek volna együtt. Már csak megszokásból is, de Chanyeol automatikusan Baekhyun mellé kuporodott, mikor eljött az alvásidő, és ez olykor fordítva is igaz volt; Baekhyun lett a vendég a szomszédos ágy el nem foglalt részein, és Chanyeolt ez cseppet sem zavarta. A legjobbat akarta nyújtani Baekhyunnak, így elkövetett mindent, hogy az idősebbik ki nem mondott fájdalmait enyhítse. Elég jól ismerte már, tudta, hogy mikor mit gondol, és mikor mit érez. Baekhyunnak hatalmas támaszt jelentett a mély hangú rapper. Ha ő nem tartotta volna benne a lelket, akkor biztos, hogy rövidesen összeroppant volna a hatalmas teher alatt, amit a vállain cipelt nap, mint nap. Sokat köszönhetett neki, és ezt mindig próbálta kifejezni gesztusaival, és kedves szavaival egyaránt. Boldog volt, hogy ilyen közel került Chanyeolhoz, annak ellenére, hogy a legelején nem kezdődött felhőtlenül a kapcsolatuk. De mint tudjuk, az ellentétek vonzzák egymást, így elkerülhetetlen volt, hogy ők ketten egymásra találjanak.
A sors fintora, emlegette sokszor Baekhyun Chanyeolnak, ki csak helyeslően bólogatott egy elégedett mosollyal az arcán. Tudod, Baek, szerintem te már a legelején bírtál engem, csak nem merted bevallani magadnak, hangzott sokszor a válasz, ami Baekhyunból minden adandó alkalommal kicsalt egy unott sóhajt és egy jónak titulált érzést. Nem tudta pontosan megmondani, hogy mi játszódott le benne, képtelen volt rá, hogy ésszerű, normális szavakkal körülírja. Olyan… olyan… jó és furcsa. Ennyiben állapodott meg magában. Ha valami furcsa, akkor az lehet jó?
***
Baekhyun hangtalanul osont
végig a nappali egészén, ahol a tagok majd’ hetven százaléka tartózkodott.
Mindegyikük tekintete a nagyfelbontású televízió képernyőjére tapadt, így észre
sem vették a törölközőbe bugyolált vokalistát, ahogy elsomfordál mellettük.
Baekhyun csak egy pillanatra torpant meg, hogy megnézze, mi érdekes köti le a
többiek figyelmét. Fejbe tudta volna magát vágni, amint tudatosult benne, hogy
az egyik éppen aktuálisan futó doramát nézik a tévében. Ez komoly, skacok? Hüledezve vonult el a helyszínről, egyenest a
saját szobája felé vitték a lábai. Az ajtótól pár centiméterre megállt, nagy
levegőt vett, jobb tenyerét a kilincsre csúsztatta. Hirtelenjében úrrá lett
rajta az izgalom, teste remegni kezdett, gyomra egyre apróbb méretűre
zsugorodott. Ajkai egyből egy félmosolyra húzódtak. Imádta ezt az érzést. Ez a jó és furcsa érzés volt, amit korábban
még nem sikerült hova tenni, mostanra viszont már tudta a jelentését.
Jó és furcsa, vagy furcsa és jó? Elmélkedése közepette nyitott be a szobába, a törölközője szélét megszorítva hajtotta be maga mögött az ajtót. Ujjaival már automatikusan fogta közre a kulcsot, és fordította el a zárban kétszer.
Jó és furcsa, vagy furcsa és jó? Elmélkedése közepette nyitott be a szobába, a törölközője szélét megszorítva hajtotta be maga mögött az ajtót. Ujjaival már automatikusan fogta közre a kulcsot, és fordította el a zárban kétszer.
– Cha—
Máskor még engedte, hogy
szentbeszédét végig mondja, de aznap este Chanyeol nem volt kíváncsi Baekhyun
meséire arról, hogy hagyhatna neki több meleg vizet, mert gyűlöl a langyos,
szinte hideg zuhany alatt ácsorogni. Jól tette, hogy ajkaival elhallgattatta
cserfes barátját.
– Honnan tudtad, hogy mit akartam
mondani? – kérdezte Baekhyun, kezeivel végigsimítva Chanyeol izmos karjain,
amint elszakadt azoktól a kívánatos ajkaktól. Már hetekkel ezelőtt feltűnt
neki, hogy mintha a fiú többet edzett volna, sokkal jobban kivehető és érezhető
volt a bicepsze.
– Túl jól ismerlek, Byunbaek –
vigyorgott összes fogát kivillantva a magasságkülönbséget élvező fél, majd
tenyerei közé fogva Baekhyun arcát, újból megcsókolta őt. Lágyan, érzékien,
úgy, ahogyan napi rutinnal szokta. Chanyeol volt jelenleg az első, aki fejét
elfordítva mélyítette a csókot, használatba véve a szájában nyugtalankodó izmát
is. Szerette, mikor ily’ módon csókolhatta Baekhyunt. Jobban le tudta vezetni a
felgyülemlett feszültséget, és nem utolsó sorban sokkal jobban is esett a
számára. Ezzel persze csókpartnere sem volt másképp, Baekhyun imádta ezeket a
lopott kis gesztusokat. Azt pedig ne felejtsük el, hogy hálás volt neki az
összes csókért, amit kapott, és amit adhatott.
Minden akkor kezdődött, amikor három és fél hete Baekhyun felhozott egy igen merész és bizarr ötletet. Nem félt Chanyeol szemébe mondani, mit gondol, és mit érez az egésszel kapcsolatban, nyíltan kijelentette, hogy neki szüksége van valakire, aki el tudja feledtetni vele a magány és az egyedüllét keserű érzetét, aki kielégíti az elfojtott vágyait, ha már erre a szerepre nem volt egyetlen egy nő sem a láthatáron. (Vagy is lett volna, de ugyebár az a fránya szerződés…)
Ezt követően Chanyeol napokig
kerülte az ötletgazdát, teljesen lesokkolta a felvetése, ám Baekhyun ész érvekkel
támasztotta alá a pozitív felét a dolognak, próbálva ezzel meggyőzni szobatársát.
– Megértem, hogy furcsa,
fejben is elég bizarrul hangzott – nevetett Baekhyun, ezzel is oldva a
kezdetleges feszültséget kettejük között. Chanyeol vonakodva telepedett le a
saját ágyára, lábait felhúzta a takaróra és törökülésbe vágta magát.
– Olyat kérsz, ami totál távol
áll tőlem – vallotta be, aggódó szemeivel Baekhyunt figyelte. A fiú sóhajtott
egyet, gondolatait összeszedve ismét felelevenítette magában az érveit. (Bár
idegessége, és hevesen dobogó szíve végett nehéz volt másra koncentrálnia.)
– Másfél éve el vagyunk
szigetelve a nőktől. Amióta idolok lettünk, megvonták tőlünk őket. Te nem
vágysz egy barátnőre? Egy társra, aki szeret, és veled van? – ment közelebb
Chanyeolhoz, észrevétlenül csökkentette az őket elválasztó távolságot. – Férfiakkal
vagy körülvéve már egy ideje, és azért rájuk még sem tekinthetsz úgy, mint
célpont, akiket behálózhatsz.
– Akkor miért hoztad fel nekem
az ötletedet?
– Ez egyszerű – mosolygott Baekhyun.
– Te vagy a legjobb barátom. És mivel téged illet ez a megtiszteltetés, ezért
bátorkodtam megosztani veled a gondolatomat. Meg különben is, nem az a célom,
hogy egy párt alkossunk, hanem hogy—
– Valakin kiéld a hiányodat…
– Ez kicsit durva
megfogalmazás, de dióhéjban igen.
– Hmm…
– Nem kérek sokat, és ez a te
érdekeidet is szolgálná.
– Nem tudom, Baek.
– Csak próbáljuk meg –
meresztette csillogó szemeit Chanyeolra, a remény halvány szikrája bújt meg
azokban a kérlelő, csokoládébarna íriszekben.
A colos másodperceken
keresztül bambult a semmibe, emésztgetve magában a hallottakat. Baekhyun szavait
apránként felidézte, és bár nem nagyon akarta, de belátta, hogy ez nem is
annyira rossz ötlet.
Nem olyan régen neki is volt
egy időszaka, amikor ölni tudott volna egy nő társaságáért, egy barátnőért,
akivel jól megvannak és szeretik egymást. Ebből a szempontból megértette
Baekhyun álláspontjait, de még is idegen volt számára az ötlet. Teljesen
leegyszerűsítve, csak kihasználnák a másikat, hogy enyhítsék ezt a fajta
hiányt. De vajon ha belemenne, meddig mennének el? Egyáltalán élvezné? Nem
egyszer csókolózott már (és került intimebb helyzetbe az aktuális partnerrel),
ez tény, de az a valaki mindig a másik nembe tartozott, most meg… Ez annyira
abszurd.
– Nem tudom, Baekhyun –
ismételte önmagát, ennél többet nem tudott hozzáfűzni.
– Kettőnk közül én vagyok a
makacsabb, szóval addig nyúzlak, amíg ki nem próbáljuk – eredt meg a hyung
nyelve, és Chanyeol csak ekkor vette észre, hogy már vele szemben ül az ágyán.
– Láttam rajtad, hogy
fontolóra vetted, szóval…
– Az nem azt jelenti, hogy
engedek neked.
– Ezt most úgy mondod, mintha
le akarnálak teperni – forgatta a szemeit Baekhyun, majd megfontolt
mozdulatokkal közelebb mászott Chanyeolhoz.
– Figyelj, nem tudom, oké? Olyan
idegen…
– Chanyeol, nézz rám – mondta Baekhyun
határozottan, jobb tenyerét legjobb barátja térdére helyezte. – Csak egy
próbacsók. Ennyi az egész. Ha nem jó, és szerinted nem lesz tőle jobb, akkor
nem erőltetem.
Néma pillanatok következtek,
hosszas farkasszemezés kíséretében. Baekhyun nem engedett, hiszen már érezte a
győzelem édes ízét, Chanyeol pedig próbált ellentmondani azoknak az idegesítő
hangoknak a fejében, amik azt kántálták, hogy tegye meg.
– Na, jól van, gyere ide –
azzal Chanyeol mély hangja csendült fel először a szobában. Baekhyun szinte
örömtáncot járt (persze magában), és egy elégedett mosollyal az arcán ment
egészen közel partneréhez.
– Ne nevess! – mondta Baekhyun,
és kezeit az ölébe húzva hajolt Chanyeol arca felé.
– Ez annyira poén – kuncogott végül,
de aztán többet nem engedett meg magának, mikor belenézett hyungja komoly
tekintetébe.
Arcuk között a távolság
vészesen csökkent, mindkettejük szíve olyan hevesen zakatolt, mintha csak most
hagyták volna abba a több órán át tartó táncpróbát. Baekhyun mintha még bele is
remegett volna az érzésbe, legalább is teljesen úgy tűnt Chanyeolnak. A Happy
Virus nevéhez hívően nem bírta ki, ajkai egy kisebb félmosolyra húzódtak, jobb
kezét pedig Baekhyun nyakára simította.
Már csak pár milliméter…
Chanyeol elméjében dúlt a harc
a jó és a rossz gondolatok között, ám mielőtt még meggondolhatta volna magát,
már késő volt. Ajkai finoman simultak Baekhyunéhoz, félig nyitott szemeit
véglegesen lehunyta, elméjét kiürítve adta át magát az érzésnek, ami szépen
lassan hatalmába kerítette. Óvatosan kóstolgatták egymást, egyikük sem siette
el, vagy menekült el a másik elől. Baekhyun apró mosollyal fejezte ki
tetszését, és bár félt barátja reakciójától, még is bátorkodott tenyereit Chanyeol
combjaira simítani.
– Csak egy csókról volt szó –
azzal elválva Baekhyuntól pajkosan csillogó íriszekkel duruzsolta mély hangján
a rapper egy aprócska mosollyal szája szélében. Az ötletgazda felfedező útra
indult kezeit nem húzta vissza, helyette lassan elkezdte simogatni Chanyeolt a nadrágján
keresztül.
– Tudod, hogy érzékeny vagyok
arra, ha a nyakamat birizgálják – mondta Baekhyun, egyenest Chanyeol szemébe
meredve. –, szóval te kezdted.
Köztudott tényként tartották
számon, hogy Baekhyun egyik érzékenypontja a nyaka volt. A lágy, óvatos
érintésektől folyton futkosott a hideg gerincének vonalán, olykor libabőrös
lett a karján és a lábán is egyaránt.
Chanyeolnak fel sem tűnt,
merre kalandozott el a jobb keze, teljesen természetesnek tűnt Baekhyun pőre
bőrét simogatni.
– Ne haragudj.
– Ne szabadkozz.
– Csak azért ne, mert tetszett,
mi? – vált nulla egész kéttized másodperc alatt Chanyeol komolyból
szórakozottá. Ezeket a hangulatváltozásokat ő már nem is érzékelte, viszont
Baekhyunt mindig meg tudták lepni, hogy az egyik pillanatban még ilyen, a
másikban meg már olyan.
– Érdemes tagadni?
– Nem hiszem.
Baekhyun elmosolyodott, és
folytatásba invitálva Chanyeolt, nyelvét végigvezette a fiú alsó ajkának
vonalán. A colos abban a pillanatban kidugta rózsaszínben tündöklő izmát, és
hozzáérintette Baekhyunéhoz, majd a tarkójához vezetve kezét, beletúrt annak barna
hajkoronájába. Baekhyun megengedett magának egy aprócska mosolyt, és
nyelvjátékukat megszakítva csókolta szájon ismét Chanyeolt. Fürge nyelve
azonnal befurakodott legjobb barátja szájába, és halkan felmordult, mikor izmát
a hófehér és egészséges fogak satuba fogták. Chanyeol combjára erősen
rámarkolva próbálta elérni, hogy kiszabaduljon. A Happy Virus egy idő után végül megkönyörült
barátján, és nyelvét elengedve, nevetve vált el Baekhyuntól.
– Ez fájt! – csapott rá az
elkövető lábára, kinek a gyenge kis ütés meg sem kottyant. Továbbra is boldogan
méregette csókpartnerét.
– Bocsi.
Baekhyun hirtelen mély levegőt
vett, a vonásait rendezte, és egy elégedett félmosoly ragyogta be az amúgy sem
hétköznapi arcát. Most az egyszer úgy érezte, sikerült olyan gyorsan váltania,
mint ahogyan Chanyeol is tette nemrégiben.
– Miért nézel így? – húzta föl
egyik szemöldökét Chanyeol, mialatt Baekhyun továbbra is csak somolygott.
– Élvezted.
– Tes—
– Élvezted – ismételte magát,
a félmosolya pedig egy hatalmas vigyorrá teljesedett ki. Chanyeol zavartan
pislogott Baekhyun íriszeibe meredve, kezeit az ölébe húzva, ujjait kezdte el
tördelni.
– Hát azért nem m—
– Láttam rajtad!
– Hagyd abba!
Baekhyun harsányan
felkacagott, majd megsimogatta Chanyeol karját.
– Szerintem jó volt – mondta lágyan,
és aranyosan várta a másik fiú reakcióját.
– Hát…
– Nem kell szégyellni, hogy
tetszett – nyugtatta Chanyeolt, és magához rántva a fiút, hosszasan megölelte.
Chanyeol egyik fele úgy
érezte, eszméletlen nagy hülyeséget csinált, és ezzel elindított egy hatalmas
lavinát a Baekhyunnal való kapcsolatában. Hogy jó irányba, vagy rosszba, nem
tudta még megítélni, hiszen a másik része szerint helyesen cselekedett. Tényleg
jobb érzéssel töltötte el, hiányzott már neki, hogy valakivel intimebb
kapcsolatba kerüljön. Plusz még furcsának is találta, hogy bár hyungjával
csókolózott, még is… még is tetszett neki. Nem volt rossz. Kifejezetten jó
érzés volt, és Baekhyun csóktudása pedig ütötte a csillagos hatos mércét.
– Egy kikötésem lenne ezzel
kapcsolatban – szólalt meg végül Chanyeol, komolyságot varázsolva magára
kiegyenesedett ültő helyzetében.
– Hallgatlak.
– Senkinek… ismétlem, senkinek
nem szólunk erről!
– Megőrültél? – hüledezett Baekhyun
hatalmasra tágult szemekkel. – Még is miért szólnánk? Ilyen eszembe sem jutott.
Ez kettőnk titka. Persze ha szeretnéd folytatni a továbbiakban is…
– Jó, bocsi – sóhajtott Chanyeol.
– És… szeretném, csak ne nézz rám ilyen fejjel, mert még a végén félre értem a
szándékaidat.
– Nincsenek rossz szándékaim,
ne aggódj – mosolygott ártatlanul. – Nem terveztem, hogy a közeljövőben többet
csináljunk a csókon kívül.
– Én sem. Amúgy meg kíváncsi
lennék, hogy a bandában vannak-e mások is, akik ilyen felfogással rendelkeznek,
mint te.
– Hát, itt vagy te.
– Akkor rajtunk kívül.
– Nem tudom, de nem is nagyon
érdekel – vont vállat Baekhyun, majd egész testével beljebb csúszott az ágyon,
hogy neki tudja dönteni a fejét a falnak. – Az az ő dolguk.
– Igaz.
– Chanyeol…
– Igen, Baek?
– Kérhetek még egy csókot? –
meresztette áldozatára a meggyőzés legjobb fegyverét; a hatalmas kérlelő
kiskutya szemeket.
– Nem gondoltam volna, hogy
ennyire rákapsz. Mesterien csókolok, ugye? – húzogatta szemöldökeit a
szórakozott rapper, mialatt közelebb mászott Baekhyunhoz.
– Meg kell hagyni, egész jó
vagy.
– A legjobb!
– A legjobb én vagyok,
Dumbókám, szóval lakat a szádra és gyere ide!
– Amúgy, majd ezt hogy
csináljuk? – kérdezte Chanyeol, mikor Baekhyunnal szembe leült, és fejét ő is
ugyanúgy a fehér falnak támasztotta.
– Hogy érted?
– Csak úgy szó nélkül
lesmároljuk egymást, ha szükségünk van rá, vagy megkérdezzük, vagy—
– Én az első opciót választom.
– Húúú, izgi lesz.
– Na, ne beszélj már annyit, inkább gyere ide!
Chanyeol elmosolyodott Baekhyun türelmetlenségén, és készségesen tett eleget hyungja kérésének.
***
Attól a naptól kezdve ez már
rendszeressé vált kettejük között. Olyan hétköznapi dolog lett, mint mondjuk a
mindennapi étkezés, a felkelés reggel és a lefekvés éjjel, vagy, hogy Taót
minden alkalommal megszívatta valaki, aki vele ment fürdeni. Ez az ötlet még inkább összekovácsolta őket,
a csapatmunkájuk sokkal precízebb lett, és szinte állandóan szinkronban voltak.
Tökéletes párost alkottak, és
ez a mai napig így van. Senki sem tud a titkukról; se a rajongók, se a banda
maradék tíz tagja. Ez csak az övék, és megfogadták, hogy a sírba is magukkal
viszik, legyen bármi.
Azzal viszont Baekhyun nem
számolt, hogy a hetek múlásával, és a hiány pótlásával egyhuzamban még egy
dolog színre lép az életében.
Beleszeret Park Chanyeolba.