Sinned [Chanyeol] (+18)

– Chanyeol. – A suttogásnál hangosabban, a rendes beszéd hangom erejénél halkabban szólongattam őt, de mind hiába; fülét takarva nyakig el volt rejtőzve a paplan alatt. Mélyről jövő sóhajomat követően megfogtam a takaró szélét, feltérdelve az ágyra megbökdöstem. Cselekedetem után morgott egyet, de különösebb életjelet nem adott magáról.

– Chanyeol, fent vagy? – kérdeztem, pozíciómon változtatva ülésbe vágtam magam.

– Mmmm, igenn – válaszolta dörmögő, rekedtes hangján, mitől torkom azonnal összeszorult, gyomrom pedig ökölnyi méretűre zsugorodott. Alsó ajkamat beharapva, lélegzetvisszafojtva figyeltem őt, ahogy felém fordul, ásít egyet, s szemeit résnyire kinyitva beazonosít, mint „zaklatót”.

– Aludhatok veled? – suttogtam hevesen dobogó szívvel, az izgatottságtól kimelegedve eltűrtem frufrumat a homlokom elől.

A pár másodpercig tartó szemezésünk után bólintott, karjával minimális szinten felemelte a paplan eddig ágyon pihent részét, ezzel engedélyt adva arra, hogy bebújjak mellé. Egy megkönnyebbült sóhaj szökött ki ajkaim közül, majd a takarót teljesen felemelve közelebb csúsztam hozzá, s elfeküdve megkerestem a számomra legkényelmesebbnek titulált pozíciót. Arcomat azonban pillanatok alatt elöntötte a pír, ahogy hiányos pizsamám miatt megéreztem; egy alsó gatyán kívül semmi más nem fedte tökéletes, perzselően forró testét. 

Úristen, gondoltam egy elaléló sóhaj közben, amit olyan halkan eresztettem ki magamból, hogy még egy teljesen éber ember is alig hallotta volna meg. Szívem új helyet találva magának a torkomba költözött, és olyan erővel lüktetett, hogy már rendesen irritálta a dobhártyámat az a monoton, dübörgő hang. A helyzeten az sem segített, hogy Chanyeol a karjával közelebb húzott magához. 

– Jó így? – érdeklődött, hangtónusából kivehető volt az álmosság okozta bódult állapota.

– I-igen.

– Mmmhh… jó éjt – intézte felém az utolsó szavait, másodpercek elteltével egyenletes szuszogása töltötte be az egész hálószobát. Lélegzetvétele kis mértékben csitította a bennem tomboló érzelmeket, de a tudat, hogy milyen közel is volt hozzám, teljesen megtörte az épp kialakulóban lévő harmóniát.

Akarom, akarom, akarom!, igen, pontosan ezekkel a gondolatokkal indultam el a szobám rejtekéből úgy bő tíz perccel ezelőtt. Még akkor, ott az ágyamon ülve röpke szekundumok alatt építettem fel magamban a már hetekkel ezelőtt kialakulóban lévő terv utolsó darabkáit. Úgy éreztem, eleget rágódtam rajta, és elegendő időm volt arra, hogy minden bátorságomat összeszedve véglegesen elhatározzam magam, és a kapcsolatunkat egy teljesen új szintre emeljem.

Izgalomtól reszketve simítottam végig az oldalán, ajkaimat óvatosan a kulcscsontjához érintettem. Mivel éberségének semmi jelét nem mutatta, ezért csillapíthatatlan vágyam kielégítését tovább folytattam; a tenyerem feszes fenekére vezettem, nyelvemmel apró csíkokat húztam forró mellkasán, miket olykor egy-két hangtalan csók váltott fel.

– Chanyeol – bukott ki belőlem a számomra legkedvesebb név egy sóhaj kíséretében, amikor bal kezemet felvezettem háta közepére, lábamat pedig átvetve csípőjén alfeléhez simultam. Mielőtt folytathattam volna az akciómat, éreztem, ahogy karmaim közt mocorogni, később helyezkedni kezd. Nyakamat visszahúzva teljesen mellkasához nyomtam az arcomat.

– Lana? – dörmögte félálomban, hatalmas ásítását követően vállamra helyezte tenyerét. Esküdni mertem volna, hogy ekkor nyitotta ki szemeit, ami egyenlő volt azzal, hogy nekem végem van.

– Te mit csinálsz? – Mintha egy teljesen más ember szólalt volna meg akkor, hangjából az álmosság másodpercek töredéke alatt szertefoszlott, inkább tűnt meglepettnek és idegesnek, mint elégedettnek és jókedvűnek.

– Én… csak… – a szavak a torkomra fagytak, egy jó indokot sem tudtam volna felhozni abban a pillanatban.

– Jézusom! – Szörnyülködve bújt ki a szorításomból, majd az ágyból kikelve egészen a hideg falig hátrált előlem.

– Megmagyarázom! – ültem fel hirtelenjében, idegességemet levezetve a hajamba túrtam, majd előbbi cselekedetét követve a matracról lemászva elé sétáltam.

– Még is miért csináltad? – pillantott le rám kitágult szembogaraival, tenyereit a vállamra helyezve távolabb tartott magánál. Hatalmasat nyelve próbáltam leküzdeni a szívem eddigi helyét hirtelenjében elfoglaló gombócot, de be kellett látnom, akárhányszor próbálkozok, az bizony nem fog onnan eltűnni.

A bátorságomat összeszedve arra a döntésre jutottam, hogy bármi is történjen ezután, meg kell próbálnom a lehetetlent. E gondolattól vezérelve mellkasához érintettem a kezeimet, nagyokat pislogva rá beharaptam az alsó ajkamat. Most, vagy soha…

– Vonzódom hozzád, Chanyeol – préseltem ki magamból az első szavakat. Őszintén, nehezemre esett leküzdeni a félelmemet, és figyelmen kívül hagyni az idegesség okozta reszketést is. – Minden egyes porcikám téged kíván, utánad epekedik – léptem hozzá egy arasznyit közelebb, mialatt kezeimet lassan, s feltűnés mentesen felvezettem a nyakához. – Tudod milyen érzés az, mikor a nap huszonnégy órájában együtt vagy azzal, akit szeretsz, de nem mondhatod meg neki, hogy mit érzel iránta egy harmadik személy miatt?

– Lana, hagyd abba…

– Pontosan, fogalmad sincs – húzódott egy bágyadt mosoly arcomra. – Még csak elképzelni sem tudod, hogy mennyire rossz. Én csak arra vágyom, hogy szeress úgy, mint ahogy én téged… Értsd meg, Chanyeol, kérlek.

– A-az apád lehetnék – hozta fel az első, igen nevetséges ellenérvét.

– Ne viccelj, én tizenhét vagyok, te huszonkilenc. Szerintem bőven nem vagyok már kislány, te pedig egyáltalán nem vagy öreg hozzám. Különben is, ezek csak számok – forgattam meg a szemeimet. – Ha anyu miatt félsz, ne aggódj, nem mondok el neki semmit sem.

– Lana, nézd – sóhajtott. –, ez nem így megy.

– De, így megy! – tartottam ki a saját igazam mellett. Tekintetében láttam, hogy kezd megtörni, szorításának gyengülése végett még egy apró lépést sikerült felé tennem.

– Ne erőszakoskodj! – parancsolt rám erélyesen, de íriszeiben megcsillanó halovány szikra mintha ennek teljesen az ellentettjét kívánta volna tőlem.

– Könyörgöm neked – nyaka köré fontam a karjaimat, lábujjhegyre állva ajkára súgtam az utolsó szavaimat. –, legalább csak ma éjjel szeress.

Kezei teste mellé hullottak, mély levegőt vett, amit orrán fújt ki egyenletesen, majd száját résnyire eltátva a szemeimbe meredt.

– Kérlek – egy röpke pillanatra érintettem csak párnáihoz az enyémeket, s apró mosoly ragyogta be az arcomat, mikor gesztusom után sem mutatott semmiféle ellenállást a folytatást illetően. Felbátorodva nyaltam végig ajkának alsó ívén. – Csak ma éjjel, Chanyeol – búgtam halkan, teljesen hozzá préselődve. – Szeress, mintha tényleg szeretnél, é—

A drámai felsorolásom kezdetét egy mámorító csókkal szakította félbe… pontosabban a nagybetűs ELSŐ CSÓKUNKKAL, amitől olyan szinten görcsbe ugrott a gyomrom, hogy azt hittem, elájulok az ölelésében, ugyanis a csókkal egy időben fonta derekam köré a karjait is. Tökéletes pillanat volt, egy tökéletes emberrel, s mikor már tényleg azt gondoltam, hogy ennél nem lehetne még tökéletesebb, megéreztem selymes, hosszú nyelvét átfurakodni a számba. Teljességgel beleremegtem a cselekedetébe.

– Fázol? – vált el tőlem egy pillanatra, de tényleg csak épp annyira, hogy ajkait a nyakamra tudja vezetni.

– Nem – pirultam, mint egy jól megérett paradicsom, miközben sóhajtva oldalra döntöttem a fejemet. Oldalamat simogatva indult meg az ágy felé, bódult állapotomnak köszönhetően össze-vissza botorkálva lépdeltem hátra, abba az irányba, amerre ő vezetett. 

Amint megéreztem térdemnél a matrac szélét elengedtem őt, ezzel egy időben lefejtette kezeit a derekam tájékáról, majd egy jól irányzott mozdulattal az ágyra lökött. Hatalmas, boldog mosolyra húzódó ajkakkal felültem, majd alsó párnámra ráharapva vártam a folytatást. Tekintetem arcáról egy másodperc erejéig a szemet kiszúró, éledező férfiasságára siklott, amitől önkénytelenül is, de kirázott a hideg. Gondolva egyet, lemásztam az ágyról, ezzel térdre ereszkedve előtte simítottam végig feszes, izmos combjain.

Ha már én tettem meg az első lépést, akkor ebben is én legyek az első kettőnk közül.

Kiegyenesedett gerincoszloppal hintettem egy aprócska puszit boxerén keresztül a férfiasságára, ezt követően egy könnyed mozdulattal lehúztam róla a már feleslegesnek titulált alsóneműt. Izgatottságtól reszkető kezekkel martam formás fenekébe, arcára pillantva szégyenlősen elmosolyodtam, mikor jobb tenyerét a fejemre simította. A valójában kiszemelt „áldozat” felé fordulva végignyaltam rajta, egy-két csókot megengedve magamnak fokoztam tovább az izgalmakat.

– Ahhhh – jött az első hang tőle, amint férfiasságának egy részét a számba vettem. Hajamba csúsztatott ujjaival tincseimbe markolt, a kielégülés iránti vágya pillanatról pillanatra, egyre inkább nőttön nőtt. Ezt onnan tudtam, hogy az én tempómat semmibe véve vette át az irányítást, s ezzel egy időben szapora lélegzetvételei, sóhajai gyarapodtak. Nem akartam, hogy elélvezzen – azt meg főleg nem, hogy a számba –, ezért bal kezemet csuklója koré fonva lecuppantam róla. Becses testrésze az előjáték során eléggé megkeményedett, így egy utolsó puszival megajándékozva állásba tornáztam magam.

– Nélkülem te ne. – Mutató ujjammal fel-, s leemelkedő mellkasára böktem, egy finom csókot nyomva a nyakára leszedtem magamról a topomat és a melltartómat.

– Értettem – hajolt oda hozzám, fülembe pihegve simított végig domborulataimon, s míg bal keze megállapodott az egyik mellemen, addig a felfedező útra indult jobb tenyerének kincses térképének „X” jelölését a falatnyi shortom és bugyim alatt találta meg. Ahogy hideg ujjai lüktető, nedves nőiességemhez simultak, felsóhajtottam, a hirtelen rám törő bizsergés pedig nem akart alább hagyni.

– Chanyeeoollh – kapaszkodtam a nyakába, amint a simogatásból célirányossá vált izgatás miatt ökölnyi nagyságúra tömörödött a gyomrom. – Úristeehhnn!

Ő nem volt olyan kedves, mint én, nem állt meg, egészen addig csinálta, míg egy halkabb nyögés nem bukott ki belőlem a nagy élvezkedések közepette.

Heves lélegzetvételem alatt ismét az ágyra lökött, a hirtelen rám tört fáradtság érzete végett könnyedén megszabadított a felesleges ruhadaraboktól. Alig bírtam ép ésszel felfogni, hogy mit ügyködik az ágy mellett, de mikor fülemet megcsapta az óvszeres zacskó tompa csörgésének hangja, egy győztes mosoly kúszott az arcomra.

Fölém térdelve végig simított az arcélemen, majd egy mézédes csókot nyomva ajkaimra, megkért, hogy másszak feljebb, mindezt olyan hangtónusban, hogy azt hittem, menten elmegyek miatta. Kérése teljesítését követően széttárta a lábaimat, alsó ajkamat fogaim közé véve vártam, hogy megtörténjen kettőnk között az első aktus.

– Szeretlek – csókolt ajkaimra. – Ma éjjel jobban, mint bárki mást.

Válaszom csak egy hatalmas mosoly volt, mit követett egy szenvedélyes, s érzéki csók. Egymásba merülve hirtelen ocsúdtam föl arra, ahogy merev tagját lassan és óvatosan belém nyomja. Számat eltátva lefagytam, majd ahogy eluralkodott rajtam ismét a bizsergető, kellemes érzés, újabb csókba invitáltam Chanyeolt.

Ideális tempója tökéletesen megfelelt, izgató, rekedtes hangja a leggyönyörűbb dallam volt számomra. Élveztem minden egyes vele töltött másodpercet az együttlét során, kifogástalanul értette a dolgát, vigyázott rám, csókokkal halmozott el, s hogy ne legyen annyira „jó fiú”, nem egy, s nem két helyen hagyott nyomot a nyakam tájékán.

Fárasztó, izmokat megmozgató erőfeszítésének gyümölcse a tökéletes este, kettőnk nem túl visszafogott nyögése és életem egyik legfelejthetetlenebb éjszakája lett. 

Boldog voltam. 

Teljes mértékben, boldog, hiszen Chanyeol szeretett. 

Még ha csak azon az estén is, de tiszta szívéből, nekem ajándékozva mindenét, szeretett.

Smile [Hongbin] (+18)

Sok ember sétált be az életembe, s egy-egy kis emléket hagyva maguk után eltávoztak belőle. Lehet, én voltam mindennek az oka, de a természetemen már nem tudtam változtatni. Sőt, senki kedvéért nem is változtattam volna, egészen addig, amíg meg nem ismertem valakit. Úgy ragyogta be a mindennapjaimat, mint egy holdfényes éjjelen a csillagok az eget. Ő hozott színt a fakó és monoton napjaimba, imádtam minden vele töltött pillanatot. Tudtam, hogy ez a találkozás nem volt véletlen. Nekem őt teremtette a sors, vele kell maradnom életem végéig. Bár volt sokszor, hogy veszekedtünk, de a szeretetünk egymás iránt sokkal erősebb volt, mint a harag, amit az éppen adott pillanat generált. Néha voltak kételyeim afelől, hogy sokáig együtt leszünk, ám amikor az érzés kezdett volna eluralkodni rajtam, ő cselekedett és egyből újra olyan voltam, mint mikor megismerkedtem vele. Tudta, hogy mit szeretek, tudta, hogy mitől lesz jó kedvem. Jobban ismert, mint én saját magamat. Sok mindent szerettem benne; a kedvességét, az odafigyelését, az elbűvölő szemeit, a csókos ajkait, s a véget nem érő boldogságát, amit nap mint nap árasztott magából.

- Ma vagyunk egy évesek. - ölelt át hátulról, majd mély hangján a fülembe duruzsolta eme kis mondatot. A szívem gyorsan lüktetett, a boldogság átjárta a lelkemet. 1 év telt el azóta, hogy igent mondtam neki. Az idő oly kevésnek tűnt, fel sem fogtam elsőre, hogy tényleg már egy kerek éve együtt vagyunk.
- Olyan hihetetlen. - simítottam végig karjain, amikkel szorosan vont magához.
- Az, de egyben csodaszép is! - csókolt bele nyakamba, mire libabőrös lettem. Minden egyes érintése olyan volt, mintha egy perzselő parázs darabot nyomtak volna a bőrömhöz, égetett, ám nem fájt, csak bizsergett. Ölelésében megfordultam, majd egy lágy csókot nyomtam pihe-puha ajkaira, amiket annyira nagyon imádtam. Kezeivel szorosan ölelt magához, míg és egyik kezemmel finoman fekete, selymes tincsei közé túrtam. Finom csókja elvarázsolt, nem tudtam neki ellenállni. Édes nyelvét megérezve számban, gyomrom egyből összerándult. Néha-néha beleharapott ajkamba, mire én csak óvatosan meghúztam a haját. Ennek következtében belemosolygott csókunkba, s ezután levegőhiány miatt elváltunk.
- Azért a szám marad. - simítottam végig tökéletes arcán.
- Nem tehetek róla. - egy apró puszit nyomott homlokomra, majd elengedett. - Arra gondoltam, hogy elmehetnénk sétálni egy kicsit a városba, esetleg a folyó partra. Veled szeretném tölteni ezt a napot. - csillogó szemeinek nem tudtam ellenállni, még a lélegzetem is elakadt. Csodálva bámultam álomszép arcát.
- Menjünk. - válaszoltam bő fél perces bambulás után.
Mivel kint már a tél nyomai sem látszódtak, sütött a nap, így egy vékony, fekete gatyát és egy lenge pólót vettem fel. Hongbin is időközben elkészült, majd mikor megpillantottam, ismét szerelembe estem. Sötétkék nadrágja tökéletesen passzolt hosszú lábaira. A hozzá választott fehér mintás póló, pedig csak hab volt a tortán. Igazán mesébe illően nézett ki.
- Mehetünk? - nyújtotta felém a kezét, mire csak bólintottam és kezemet, kezébe helyeztem. A bejárati ajtóig kéz a kézben mentünk, majd miután felvettük a cipőnket, én zártam be az ajtót. Kezével ismét elkapott és egy hosszú, érzéki csókkal indította a csodaszép sétánkat.
Először a parkba mentünk. Ha azt mondom, hogy sok szerelmes párt láttunk, akkor lehet, még keveset is mondok. Nagyon sokan kint voltak úgy, mint mi. Szerelmem egy picit megszorította kezemet, mire rá néztem, ő pedig kapva kapott az alkalmon és egy gyors csókot lopott tőlem. Elnevetve magam hajtottam fejemet a vállára, s úgy bújtam hozzá.
- Imádom veled lenni. - sóhajtottam egyet.
- Én pedig veled. - kezemet elengedve, derekamat ölelte át, s úgy tartott magánál, úgy sétáltunk tovább.
- Nem félsz, hogy a manager hívni fog? - törtem meg a békés csendet.
- A-a. Otthon hagytam a telefonomat, így senki sem zaklathat. - simogatta meg oldalamat. Egy nagy mosollyal nyugtáztam, hogy akkor most egész délutánra végre az enyém!
- És nem lesz ebből baj?
- Ne foglalkozz ezzel! Ez a nap kettőnkről szól! - nyomott egy puszit arcomra.
- Igazad van Hongbin! - fordultam hirtelen szembe vele, ezzel megállítva minket a sétában. Meglepetten nézett rám.
- Mi-mi az?
- Szeretleeek! - bújtam hozzá, mint egy kiscica. Kuncogott egy sort, s védelmező karjai közé zárt. Hosszú percekig csak öleltük egymást, nem szakadtunk el a másiktól. Az emberek akik körülöttünk voltak, nem bámultak meg, még csak ránk sem néztek! Mindenki el volt foglalva a saját párjával, nem pazarolták egy pillanatra sem másra az időt.
- Imádlak. - suttogta fülembe, majd nyakamba puszit. Egy örömteli mosoly kerekedett arcomra, s fejemet felemelve megcsókoltam életem szerelmét...

Nevetve estünk be a lakás ajtaján. Hongbin épp egy viccet mesélt, ami nekem nem akart leesni. Valahogy nem tudtam megérteni a lényegét, így hát már kínomban nevettem rajta.
- Olyan bolond vagy. - nevetve ütöttem bele a vállába, mire ő még jobban elkezdett rajtam szakadni. Ez ment vagy tíz percen keresztül. A végén már a rekeszizmaim teljesen megfájdultak, de megérte, mert nagyon vicces volt.
- Kérsz valami vacsit? - Ment be a konyhába, majd mint a mesterszakácsok, minden alapanyagot kipakolt.
- Attól függ mi lesz az. - lopóztam be mögé, s hátulról átöleltem. - Szóval?
- Mivel nem vagyok egy konyha tündér, ezért csak egy sima szendvics.
- Óóóóh. - szorosan bújtam hozzá.
- Talán nem hangzik jól?
- Deeeee, mivel te mindig finomat csinálsz. - egy puszit nyomtam a hátára.
- Akkor öt perc és készen vagyok.
- Rendben. - válaszoltam, de nem engedtem el.
- Hát így csináljam én a szendvicset? - mosolyogva megfordult ölelésemben, majd egy édes csókot nyomott ajkaimra.
- Inkább ne is csinálj. - közelebb álltam hozzá. - Majd megeszlek téged és én jól lakok. - vigyorogva halmoztam egy sok apró puszival rózsaszín száját, mire elmosolyodott.
- Szóval engem akarsz megenni. - simította kezét a derekamra.
- Ühüm. - immár nyakát puszilgattam, harapdáltam, csókolgattam. Egy-egy kisebb sóhaj hagyta el a száját, jelezve, hogy nagyon is tetszik neki az, amit művelek vele.
- Csak a tied vagyok. - suttogta fülembe. - Egyél meg. - egy forró csókot nyomott nyakamra, s nekem már nem is kellett sok, egyből begerjedtem észveszejtő hangjára. Egy mohó csókkal kezdtem, amit egyből viszonzott is. Nyelve nem egyszer tévedt át a számba, ami miatt mindig belemosolyogtam a csókunkba. Megfordított minket, így én kerültem a pulthoz. Nem habozott, egyből fel is ültetett rá, majd úgy folytattuk a heves csókcsatánkat. Lábaimat automatikusan dereka köré kulcsoltam, majd egy kis lendülettel elemelt a pultról, s karjaiba véve elindult velem nagy valószínűséggel a hálóba. Amíg ő figyelt arra, hogy ne menjünk neki semmit, én addig nyakát és puha arcát halmoztam egy milliónyi apró puszival. Tudtam, hogy imádja ezt, így egyből a gyenge pontját használtam ki. Pár pillanat múlva már csak annyit éreztem, hogy a hűvös paplanra tesz le. Fölém kerekedett, s vadul elkezdte csókolgatni minden porcikámat. A pólót és a melltartót időközben leszedte rólam, így csupasz mellkasomat kényeztette úgy, ahogy mindig is imádtam. Lehámoztam róla fölsőjét, s izmos testén vagy százszor végig húztam a kezeimet. A nadrágjától is megszabadítottam, úgy, ahogy ő is engem tőle. Már csak egy-egy alsónemű volt rajtunk, majd mikor már az is lekerült, egyre jobban éreztem, hogy ezen az este nem egyszer fog a csúcsra juttatni. Nyögéseink és sóhajaink az egész szobát betöltötték. Az izzadság cseppek szép arcáról mellkasomra csöppentek, s amint hozzám nyomta egész testét, bőrünk között szétkenődtek. Csókokkal igyekeztünk tompítani a hangokat, ám nem mindig sikerült. Mikor már vagy harmadszorra kezdtük újra, egy másik pózban, még nagyobbakat nyögtem mint eddig. Az élvezet átjárta az egész testemet, egy hangos nyögés kíséretében elmentem, s nem sokra rá ő is. Mivel én voltam felül, ráborultam testére. Kezeimmel már nem bírtam tartani magamat, az erőm teljesen elhagyott. Éreztem folyton, ahogy forró nedvét belém ereszti, de egyik alkalommal sem bántam, csak még jobb hatást  keltett ezzel.
- Szeretlek! - nézett szemeimbe, miközben a legszebb mosolyát rám villantotta.
- Imádlak te mosolygós. - simítottam végig izzadságtól vizes arcán, majd egy lágy csókot nyomtam ajkaira....