– Chanyeol. – A suttogásnál hangosabban, a rendes beszéd
hangom erejénél halkabban szólongattam őt, de mind hiába; fülét takarva nyakig
el volt rejtőzve a paplan alatt. Mélyről jövő sóhajomat követően megfogtam a
takaró szélét, feltérdelve az ágyra megbökdöstem. Cselekedetem után morgott
egyet, de különösebb életjelet nem adott magáról.
– Chanyeol, fent vagy? – kérdeztem, pozíciómon
változtatva ülésbe vágtam magam.
– Mmmm, igenn – válaszolta dörmögő, rekedtes hangján,
mitől torkom azonnal összeszorult, gyomrom pedig ökölnyi méretűre zsugorodott.
Alsó ajkamat beharapva, lélegzetvisszafojtva figyeltem őt, ahogy felém fordul,
ásít egyet, s szemeit résnyire kinyitva beazonosít, mint „zaklatót”.
– Aludhatok veled? – suttogtam hevesen dobogó szívvel, az
izgatottságtól kimelegedve eltűrtem frufrumat a homlokom elől.
A pár másodpercig tartó szemezésünk után bólintott,
karjával minimális szinten felemelte a paplan eddig ágyon pihent részét, ezzel
engedélyt adva arra, hogy bebújjak mellé. Egy megkönnyebbült sóhaj szökött ki
ajkaim közül, majd a takarót teljesen felemelve közelebb csúsztam hozzá, s
elfeküdve megkerestem a számomra legkényelmesebbnek titulált pozíciót. Arcomat
azonban pillanatok alatt elöntötte a pír, ahogy hiányos pizsamám miatt
megéreztem; egy alsó gatyán kívül semmi más nem fedte tökéletes, perzselően
forró testét.
Úristen, gondoltam egy elaléló sóhaj közben, amit
olyan halkan eresztettem ki magamból, hogy még egy teljesen éber ember is alig
hallotta volna meg. Szívem új helyet találva magának a torkomba költözött, és
olyan erővel lüktetett, hogy már rendesen irritálta a dobhártyámat az a
monoton, dübörgő hang. A helyzeten az sem segített, hogy Chanyeol a karjával
közelebb húzott magához.
– Jó így? – érdeklődött, hangtónusából kivehető volt az
álmosság okozta bódult állapota.
– I-igen.
– Mmmhh… jó éjt – intézte felém az utolsó szavait,
másodpercek elteltével egyenletes szuszogása töltötte be az egész
hálószobát. Lélegzetvétele kis mértékben csitította a bennem tomboló
érzelmeket, de a tudat, hogy milyen közel is volt hozzám, teljesen megtörte az
épp kialakulóban lévő harmóniát.
Akarom, akarom,
akarom!, igen, pontosan ezekkel a gondolatokkal indultam el a szobám
rejtekéből úgy bő tíz perccel ezelőtt. Még akkor, ott az ágyamon ülve röpke szekundumok
alatt építettem fel magamban a már hetekkel ezelőtt kialakulóban lévő terv
utolsó darabkáit. Úgy éreztem, eleget rágódtam rajta, és elegendő időm volt
arra, hogy minden bátorságomat összeszedve véglegesen elhatározzam magam, és a
kapcsolatunkat egy teljesen új szintre emeljem.
Izgalomtól reszketve simítottam végig az oldalán, ajkaimat
óvatosan a kulcscsontjához érintettem. Mivel éberségének semmi jelét nem
mutatta, ezért csillapíthatatlan vágyam kielégítését tovább folytattam; a
tenyerem feszes fenekére vezettem, nyelvemmel apró csíkokat húztam forró
mellkasán, miket olykor egy-két hangtalan csók váltott fel.
– Chanyeol – bukott ki belőlem a
számomra legkedvesebb név egy sóhaj kíséretében, amikor bal kezemet felvezettem
háta közepére, lábamat pedig átvetve csípőjén alfeléhez simultam. Mielőtt
folytathattam volna az akciómat, éreztem, ahogy karmaim közt mocorogni, később
helyezkedni kezd. Nyakamat visszahúzva teljesen mellkasához nyomtam az arcomat.
– Lana? – dörmögte félálomban,
hatalmas ásítását követően vállamra helyezte tenyerét. Esküdni mertem volna, hogy
ekkor nyitotta ki szemeit, ami egyenlő volt azzal, hogy nekem végem van.
– Te mit csinálsz? – Mintha egy
teljesen más ember szólalt volna meg akkor, hangjából az álmosság másodpercek
töredéke alatt szertefoszlott, inkább tűnt meglepettnek és idegesnek, mint
elégedettnek és jókedvűnek.
– Én… csak… – a szavak a
torkomra fagytak, egy jó indokot sem tudtam volna felhozni abban a pillanatban.
– Jézusom! – Szörnyülködve bújt
ki a szorításomból, majd az ágyból kikelve egészen a hideg falig hátrált előlem.
– Megmagyarázom! – ültem fel
hirtelenjében, idegességemet levezetve a hajamba túrtam, majd előbbi cselekedetét
követve a matracról lemászva elé sétáltam.
– Még is miért csináltad? –
pillantott le rám kitágult szembogaraival, tenyereit a vállamra helyezve távolabb
tartott magánál. Hatalmasat nyelve próbáltam leküzdeni a szívem eddigi helyét hirtelenjében
elfoglaló gombócot, de be kellett látnom, akárhányszor próbálkozok, az bizony
nem fog onnan eltűnni.
A bátorságomat összeszedve arra
a döntésre jutottam, hogy bármi is történjen ezután, meg kell próbálnom a lehetetlent.
E gondolattól vezérelve mellkasához érintettem a kezeimet, nagyokat pislogva rá
beharaptam az alsó ajkamat. Most, vagy
soha…
– Vonzódom hozzád, Chanyeol –
préseltem ki magamból az első szavakat. Őszintén, nehezemre esett leküzdeni a
félelmemet, és figyelmen kívül hagyni az idegesség okozta reszketést is. – Minden
egyes porcikám téged kíván, utánad epekedik – léptem hozzá egy arasznyit
közelebb, mialatt kezeimet lassan, s feltűnés mentesen felvezettem a nyakához. –
Tudod milyen érzés az, mikor a nap huszonnégy órájában együtt vagy azzal, akit
szeretsz, de nem mondhatod meg neki, hogy mit érzel iránta egy harmadik személy
miatt?
– Lana, hagyd abba…
– Pontosan, fogalmad sincs –
húzódott egy bágyadt mosoly arcomra. – Még csak elképzelni sem tudod, hogy
mennyire rossz. Én csak arra vágyom, hogy szeress úgy, mint ahogy én téged…
Értsd meg, Chanyeol, kérlek.
– A-az apád lehetnék – hozta fel
az első, igen nevetséges ellenérvét.
– Ne viccelj, én tizenhét
vagyok, te huszonkilenc. Szerintem bőven nem vagyok már kislány, te pedig
egyáltalán nem vagy öreg hozzám. Különben is, ezek csak számok – forgattam meg
a szemeimet. – Ha anyu miatt félsz, ne aggódj, nem mondok el neki semmit sem.
– Lana, nézd – sóhajtott. –, ez nem
így megy.
– De, így megy! – tartottam ki a saját igazam mellett. Tekintetében láttam, hogy kezd megtörni, szorításának
gyengülése végett még egy apró lépést sikerült felé tennem.
– Ne erőszakoskodj! – parancsolt
rám erélyesen, de íriszeiben megcsillanó halovány szikra mintha ennek teljesen
az ellentettjét kívánta volna tőlem.
– Könyörgöm neked – nyaka köré
fontam a karjaimat, lábujjhegyre állva ajkára súgtam az utolsó szavaimat. –, legalább
csak ma éjjel szeress.
Kezei teste mellé hullottak, mély
levegőt vett, amit orrán fújt ki egyenletesen, majd száját résnyire eltátva a
szemeimbe meredt.
– Kérlek – egy röpke pillanatra
érintettem csak párnáihoz az enyémeket, s apró mosoly ragyogta be az arcomat,
mikor gesztusom után sem mutatott semmiféle ellenállást a folytatást illetően.
Felbátorodva nyaltam végig ajkának alsó ívén. – Csak ma éjjel, Chanyeol –
búgtam halkan, teljesen hozzá préselődve. – Szeress, mintha tényleg szeretnél,
é—
A drámai felsorolásom kezdetét egy mámorító csókkal
szakította félbe… pontosabban a nagybetűs ELSŐ CSÓKUNKKAL, amitől olyan szinten
görcsbe ugrott a gyomrom, hogy azt hittem, elájulok az ölelésében, ugyanis a
csókkal egy időben fonta derekam köré a karjait is. Tökéletes pillanat volt, egy
tökéletes emberrel, s mikor már tényleg azt gondoltam, hogy ennél nem lehetne
még tökéletesebb, megéreztem selymes, hosszú nyelvét átfurakodni a számba. Teljességgel beleremegtem a cselekedetébe.
– Fázol? – vált el tőlem egy pillanatra, de tényleg csak
épp annyira, hogy ajkait a nyakamra tudja vezetni.
– Nem – pirultam, mint egy jól megérett paradicsom,
miközben sóhajtva oldalra döntöttem a fejemet. Oldalamat simogatva indult meg az
ágy felé, bódult állapotomnak köszönhetően össze-vissza botorkálva lépdeltem
hátra, abba az irányba, amerre ő vezetett.
Amint megéreztem térdemnél a matrac szélét elengedtem őt,
ezzel egy időben lefejtette kezeit a derekam tájékáról, majd egy jól irányzott
mozdulattal az ágyra lökött. Hatalmas, boldog mosolyra húzódó ajkakkal felültem,
majd alsó párnámra ráharapva vártam a folytatást. Tekintetem arcáról egy
másodperc erejéig a szemet kiszúró, éledező férfiasságára siklott, amitől
önkénytelenül is, de kirázott a hideg. Gondolva egyet, lemásztam az ágyról,
ezzel térdre ereszkedve előtte simítottam végig feszes, izmos combjain.
Ha már én tettem
meg az első lépést, akkor ebben is én legyek az első kettőnk közül.
Kiegyenesedett gerincoszloppal hintettem egy aprócska
puszit boxerén keresztül a férfiasságára, ezt követően egy könnyed mozdulattal
lehúztam róla a már feleslegesnek titulált alsóneműt. Izgatottságtól reszkető
kezekkel martam formás fenekébe, arcára pillantva szégyenlősen elmosolyodtam,
mikor jobb tenyerét a fejemre simította. A valójában kiszemelt „áldozat” felé
fordulva végignyaltam rajta, egy-két csókot megengedve magamnak fokoztam tovább
az izgalmakat.
– Ahhhh – jött az első hang tőle, amint férfiasságának
egy részét a számba vettem. Hajamba csúsztatott ujjaival tincseimbe markolt, a kielégülés
iránti vágya pillanatról pillanatra, egyre inkább nőttön nőtt. Ezt onnan tudtam,
hogy az én tempómat semmibe véve vette át az irányítást, s ezzel egy időben szapora
lélegzetvételei, sóhajai gyarapodtak. Nem akartam, hogy elélvezzen – azt meg
főleg nem, hogy a számba –, ezért bal kezemet csuklója koré fonva lecuppantam
róla. Becses testrésze az előjáték során eléggé megkeményedett, így egy utolsó
puszival megajándékozva állásba tornáztam magam.
– Nélkülem te ne. – Mutató ujjammal fel-, s leemelkedő
mellkasára böktem, egy finom csókot nyomva a nyakára leszedtem magamról a
topomat és a melltartómat.
– Értettem – hajolt oda hozzám, fülembe pihegve simított
végig domborulataimon, s míg bal keze megállapodott az egyik mellemen, addig a
felfedező útra indult jobb tenyerének kincses térképének „X” jelölését a
falatnyi shortom és bugyim alatt találta meg. Ahogy hideg ujjai lüktető, nedves
nőiességemhez simultak, felsóhajtottam, a hirtelen rám törő bizsergés pedig nem
akart alább hagyni.
– Chanyeeoollh – kapaszkodtam a nyakába, amint a
simogatásból célirányossá vált izgatás miatt ökölnyi nagyságúra tömörödött a
gyomrom. – Úristeehhnn!
Ő nem volt olyan kedves, mint én, nem állt meg, egészen
addig csinálta, míg egy halkabb nyögés nem bukott ki belőlem a nagy élvezkedések
közepette.
Heves lélegzetvételem alatt ismét az ágyra lökött, a
hirtelen rám tört fáradtság érzete végett könnyedén megszabadított a felesleges
ruhadaraboktól. Alig bírtam ép ésszel felfogni, hogy mit ügyködik az ágy
mellett, de mikor fülemet megcsapta az óvszeres zacskó tompa csörgésének hangja,
egy győztes mosoly kúszott az arcomra.
Fölém térdelve végig simított az arcélemen, majd egy
mézédes csókot nyomva ajkaimra, megkért, hogy másszak feljebb, mindezt olyan
hangtónusban, hogy azt hittem, menten elmegyek miatta. Kérése teljesítését
követően széttárta a lábaimat, alsó ajkamat fogaim közé véve vártam, hogy
megtörténjen kettőnk között az első aktus.
– Szeretlek – csókolt ajkaimra. – Ma éjjel jobban, mint
bárki mást.
Válaszom csak egy hatalmas mosoly volt, mit követett egy
szenvedélyes, s érzéki csók. Egymásba merülve hirtelen ocsúdtam föl arra, ahogy
merev tagját lassan és óvatosan belém nyomja. Számat eltátva lefagytam, majd
ahogy eluralkodott rajtam ismét a bizsergető, kellemes érzés, újabb csókba invitáltam
Chanyeolt.
Ideális tempója tökéletesen megfelelt, izgató, rekedtes
hangja a leggyönyörűbb dallam volt számomra. Élveztem minden egyes vele töltött
másodpercet az együttlét során, kifogástalanul értette a dolgát, vigyázott rám,
csókokkal halmozott el, s hogy ne legyen annyira „jó fiú”, nem egy, s nem két
helyen hagyott nyomot a nyakam tájékán.
Fárasztó, izmokat megmozgató erőfeszítésének gyümölcse a
tökéletes este, kettőnk nem túl visszafogott nyögése és életem egyik
legfelejthetetlenebb éjszakája lett.
Boldog voltam.
Teljes mértékben, boldog, hiszen Chanyeol
szeretett.
Még ha csak azon az estén is, de tiszta szívéből, nekem ajándékozva
mindenét, szeretett.
