- Taekwoon-ah! - mosolyogva és izgatottan ülök le mellé. Kezeim hátam mögött pihennek, markomban ajándékát szorongatom. Szemrebbenés nélkül ül tovább a kanapén és a tévét bámulja. - Taekwoon-aaaah! - hangomat picit felemelem, de a kiabálást nem éri el. Majd kicsattanok a boldogságtól, olyan vagyok, mint egy szeretet bomba. Semmi. A tekintetét még csak felém sem fordítja. - Leo! - mérgesen rászólok, mire veszi a fáradságot és rám néz.
- Hm? - tekintete gyengéd, ám én minden egyes alkalommal megborzongok, amikor rám néz. Mosolyom visszatér arcomra, és egyik kezemmel elengedve a kis csomagot, a combjára simítok.
- Kétszer szóltam.
- Hallottam. - hangjától összeszorul a torkom. Rosszallóan megcsóválom a fejemet, majd egyből témát váltok:
- Tudod milyen nap van ma? - tekintetét állom, szemei úgy csillognak mint a legértékesebb gyémánt.
- Csütörtök. - válaszol szűkszavúan.
- Nem nem! - szűkítem össze szemeimet. - Valentin-nap! - mosolyogva hajolok oda hozzá és nagyon óvatosan egy csókot lehelek ajkaira. Bal kezemet az ajándékkal együtt az ölembe veszem, majd elválok tőle. - Boldog Valentin-napot! - félénken mosolygok rá, amint meglátom arcán csodaszép, hófehér mosolyát.
- Jaehwan-ah! - egyik kezével arcomra simít, majd ő kezdeményez egy lágy csókot. Sokáig csak élvezzük a pillanatot, amit már oly' sokszor átéltünk együtt.
- Na, bontsd ki! - amint elválok tőle, egyből képébe nyomom a piros szalaggal átkötött dobozkát. Nem válaszol, szó nélkül leszedi a szalagot a dobozról, a csomagoló papírt a ragasztásnál szétszedi, végül kinyitja. Szívem a torkomban dobog, félek a reakciójától. Mimikájából nem tudom kivenni, hogy most örül, vagy nem tetszik neki. Görcsösen tördelem az ujjaimat, a reakcióját akarom látni, hallani. - Na? - félve megbököm combját, elmosolyodik.
- Köszönöm! - mosolyogva magához ölel és szorosan bújik hozzám. Fellélegezve szorítom magamhoz, hisz még is csak tetszett neki. Féltem, hogy túl nyálasra sikeredik, de úgy tűnik, hogy pont eltaláltam.
- Tudod.. - halkan belesúg fülembe. - Nekem is van valamim a számodra. - simít végig oldalamon, majd elválik tőlem. Nyelek egy nagyot és kíváncsian fürkészem tekintetét.
- Mi az? - kérdezem halkan. Zsebéből előhúz pár kis cetlit. ahogy elnézem mindegyikre van írva. Kezembe nyomja őket.
- Kövesd az utasításokat! De ne csalj! Ne lépj át egyet se! - szigorúan néz rám, mire bólintok egyet. Elmosolyodik, egy édes csókot nyom ajkaimra, majd miután elválunk egymástól, feláll és elmegy. Egyedül maradok a kis cetlikkel, amik sorba be vannak számozva.
1. Ne nézz előre egy kártyát sem!
Tudom, hogy ha valamit kihagysz,
szóval nem tanácsos csalni.[S]
Nyelek egy nagyot. Leo, ne rémisztgess! Ahogy elnézem semmi más nincs írva az elsőre, így hát farzsebembe csúsztatom.
2.Mivel a nappaliban vagy,
ezért gyorsabban eltalálsz N és Hyuk
szobájába, ahol a szekrénynek a bal részén
szobájába, ahol a szekrénynek a bal részén
megtalálsz valamit,
ami a tied![Z]
Hezitálok kicsit, végül rászánom magam, és elindulok a kijelölt célomhoz. A lakásunkban senki nincs, valószínűleg Leo szervezte meg. A srácok szobájába érve, egyből a szekrény felé veszem az irányt. Ahogy a cetlin is áll, a bal oldali ajtót nyitom ki. Meglepetésemre egy új cetli fogad:
Még hátra van jó pár pont, de az elsőt már
sikeresen megtaláltad!
Nézz be a pólók közé,
és megleled az első ajándékot![E]
Leszedem a fehér, öntapadós papírt, majd a többi közé gyűröm. A sorba rendezett pólókat kicsit kijjebb tolom, így mögéjük látok. egy kis ajándék táskát szúrok ki, majd önelégülten kiveszem. Belenézek és egyből a kedvenc csokimat találom meg benne. Hihetetlenül megörülök neki, hogy ennyire tudja, mit szeretek. Kezembe véve rendesen a kis táskát, előhúzom a cetliket és a hármasat rögtön el is kezdem olvasni:
3.Remélem tetszett az ajándék ^-^
Tudom, milyen édesszájú vagy,
szóval ez teli találat volt úgy érzem ;)
Hongbin és Ravi szobájába menj,
ott megtalálod az ágyon a következő
kis apróságot![R]
Úgy érzem magam, mint egy kincskereső. Eszméletlen jó móka, és mivel én nem vagyok semminek sem az elrontója, ezért egyből átsétálok Raviék szobájába. Az övéké majdnem a legkisebb, viszont egész hangulatosan van berendezve. Bár amikor belépek, elkap a nevetés. Szokásosan, Hongbin felén tisztaság, Ravi részén pedig kupi. Az ágyhoz sétálok, amin egy dobozka van. Kinyitom, ám mielőtt megláthatnám az ajándékot, ismét egy kis kártyát találok meg.
Háhá, szóval nem csalsz! Ez tetszik :)
Alig van már pár hely és megkapod a fő
ajándékot, de addig még várnod kell. Gondoltam,
erről a kis apróságról majd mindig én fogok eszedbe jutni,
így hát ajánlom, hogy hord a nap 24 órájában! Miután megnézted,
tedd a kis dobozt a táskába.[E]
Zsebemben landol ez a színes papír is. A dobozban egy nyaklánc pihen, amin egy L betű van. Elmosolyodok, szíven gyorsan kezd verni, szinte már torkomban érzem a lüktetést. A kezemben lévő cuccokat leteszem az ágyra, majd a nyakláncot felügyeskedem a nyakamra. Megnézem a szobában lévő tükörben, hogy hogy áll. Mintha csak nekem készítették volna. A dobozt a táskába helyezem a csoki mellé, majd felkapva azt, előhúzom a következő lapot:
4.Menj a nappaliba,
majd az egyik kép mögött keresd a következő
meglepetést és utasítást. Mindent leírtam, még
gondolkodnod sem kell, hogy mit tegyél. Hamarosan
találkozunk![T]
Izgatott leszek, gyomrom görcsbe ugrik. Leo, én most akarlak látni! Felsóhajtok és szinte már futva igyekezek a nappaliba. A képekhez megyek, amiken, mint mindig most is mosolygok. Imádom a közös képeket a bandával, hisz látszik, hogy mind egytől egyik szeretjük egymást. Mivel a képkeretek üvegből vannak, nem sokat takarnak, így menten meglátom a színes fecnit. A saját képem mögött meglelek egy picike csomagot. Először a papírt olvasom el:
Sokszor emlegetted, hogy szeretnél ilyet,
de én mindig azt mondtam, hogy soha nem kapod meg.
Direkt mondtam, mert erre a napra tartogattam. Nem
olyan nagy dolog, de tudom, hogy te imádod. Ha megnézted
mi az, tedd a zacskót az ajándék táskába, majd vedd elő
az ötödik kártyát és olvasd el figyelmesen![L]
A fénykép tartó hátuljáról leszedem a celluxszal odaragasztott csomagot, majd kinyitom. Az a telefondísz van benne, amit már vagy fél éve kinéztem magamnak a neten. Meg akartam venni, de aztán valahogy mindig elfelejtődött, így nem lett belőle semmi. Meghatódva csúsztatom be a zsebembe a telefonom mellé. A picike zacsit pedig a táskába süllyesztem. Előveszem a cetliket.. azaz az utolsó cetlit:
5.Minden ajándékot megkaptál,
de az utolsó még rád vár!
Ha megfordulsz meglátsz egy képet,
onnan lépned kell jobbra négyet![E]
6.Remélem tetszett ez a kis keresgélős játék. :)
Első olyan alkalom, hogy megajándékozzuk egymást,
így úgy éreztem, hogy ezt a pillanatot felejthetetlenné
kell tennünk. Bízom benne, hogy megleptelek és tetszenek
az ajándékok. És mivel ez az utolsó kártya, ezért olvasd össze
az eddigi megtalált lapokon lévő nagy nyomtatott betűket az elsőtől
egészen eddig. Az utolsó
ezen a lapon van. → [K]
Előhúzom farzsebemből az összes kis lapocskát, majd egymás mellé helyezem őket. Mindegyiknek a sarkán ott díszeleg egy betű, amiket már eddig is felfedeztem, csak épp nem értettem miért vannak ott.
SZERETLEK
- Szeretlek. - csókol nyakamba, mire kiráz a hideg.
- Taekwoon-ah! - fejemet vállára hajtom, így látom megigéző tekintetét.
- Még ne mondj semmit. - maga felé fordít és megcsókol. Nem ellenkezek, csak élvezem a pillanatot. Hajába túrok, mialatt ő hátra fele kezd el tolni. Pár másodpercen belül elvesztem az egyensúlyomat és rádőlök az ágyra, húzva magam után őt is. Leszedjük egymásról a felesleges ruhadarabokat és még egy pár édes csókkal kényeztetjük a másik ajkát. Nehezen akarok elválni tőle, de amikor már keze olyan helyre téved, akaratlanul is sóhajok törnek elő belőlem. Eljátszadozik velem, amit én élvezve hagyok. Nem siet el semmit, úgy csinál, mint aki pillanatra pontosan kiszámolta volna hogy mi után minek kell következnie. Sokszor lépem át a gyönyör határait, egy pillanatig sem hagyja, hogy lenyugodjak. Az utolsó menetnél járva már magamban érzem őt, ami hihetetlenül varázslatos érzés. Fölém támaszkodva, olykor leheli, nyögi nevemet, ami engem még jobban felizgat. Eszméletlen jól csinálja, szinte már csillagokat látok. Arcát lehúzom magamhoz, s vér vörös hajába túrva mohón támadom be húsos ajkait, mire ő ugyan olyan vadul csókol vissza. Nyelveink nem szakadnak el szinte egybe forrnak, testünk, lelkünk eggyé válik. Ebben a pillanatban járja át testemet a gyönyör hulláma, mire megborzongok. Nyögésemet tompítja a csók, ám még így is elég hangosra sikeredik. Szerelmem engem követve elélvez egy kéjes nyögéssel, ami miatt felsóhajtok abban a pillanatban, mikor ő megszólal. Lihegve ereszkedik testemre, majd fejét vállamhoz hatja és kifújja magát. Izzadságtól nedves hátát csak nagyon nehezen tudom simogatni, de ez akkor sem akadályoz meg engem. Némán fekszik rajtam, én némán fekszem alatta. Egy szó sem kell hozzá, hogy kifejezzem az érzéseimet. Ő tudja, és csak ez számít...
