2013. március 19., kedd

I want You [ElVin] (+18)


Unottan ültem le a szerelmemmel szemközti fotelbe. Hosszú ideg csak bámultam, ahogy vastag könyvét végig olvasva és lapozva ült a kanapén. Szemét még egy pillanatra sem vette le róla, igazán dühített. Még jobban szugeráltam, hátha valamilyen isteni csoda folytán megérzi, hogy már szinte lyukat nézek belé.
- Eli, kérlek szépen, holnap vizsga és erre tényleg kell tanulnom! - nézett fel a szövegkiemelővel kihúzott lapról, mire megforgattam a szemeimet. 
- Tudod te milyen rossz, hogy már vagy egy hete nem volt semmi? - hisztiztem neki, ezen a héten talán tizedszerre. Felsóhajtott.
- Igen, tisztában vagyok vele - csukta be végül a könyvét. Egy apró kis reménysugár megcsillant szemeimben, ám nagy pofára esésemre a füzetét vette elő, amiben kétszer annyi írás volt, mint a félig képekkel teli könyvben. 
- Na ne máááááááár! - pattantam fel a fotelből, majd a földre ültem, egyenesen elé és combjára simítottam a kezemet. 
- Eli értsd már meg, kérlek! - bűnbánóan lesöpörte vékonyka lábáról tenyeremet. Felhúzott szemöldökkel és elkerekedett szemekkel néztem rá. 
- Jó, rendben - álltam fel mérgemben. - Bújd csak a könyveidet, tanulj csak, engem meg hanyagolj el! - mérgesen fújtatva vonultam be a közös hálószobánkba. Szinte belevetődtem az ágyba, majd bekapcsoltam a tévét. Nem is vettem figyelembe, hogy milyen adás ment, egyszerűen csak mérges voltam és akkor senki és semmi nem tudta volna elterelni erről a figyelmemet. Tudtam jól, hogy muszáj tanulnia, de hogy már vagy egy hete folyamatosan, éjjel-nappal, az azért már kicsit sok! Hol maradok én? Hol marad az, hogy foglalkozzon velem? Aish..

- Eli.. - a hangot tompán hallottam, de még így is egyből kivettem, hogy Kevin az. Karomat simogatta, miközben adott egy-két apró puszit arcomra. - Szerelmem.. - suttogta ismét lágyan. Elmosolyodtam, s amikor félig kinyitottam pilláimat, egy gyönyörűen csillogó, barna szempárral néztem farkas szemet. - Befejeztem a tanulást, elmegyek fürdeni és majd jövök hozzád, jó? - puha kezével végig simított arcomon. Rámosolyogtam, s bólintottam egyet. Fel sem tűnt, de annyit idegeskedtem és gondolkodtam, hogy hirtelen csak elaludtam. Pedig én csak egy pillanatra hunytam be szemeimet, még is talán aludhattam két-három órát. 
Amint eljutott tudatomig, hogy Kevin mit is mondott, a pösze már rég a fürdő szoba ajtó másik oldalán volt. Egy nagyot ásítva kikeltem az ágyból, majd odasétáltam a fürdőszoba ajtóhoz. A szoba úgy volt kialakítva, hogy még mielőtt kimentél volna a helységből, balra állt egy ajtó, ahol a szobához tartozó fürdőszoba nyílt. Viszonylag nagy és tágas, két ablakkal, egy káddal és egy zuhannyal, csappal, nagy tükörrel megpakolt fürdő volt.
Kevin, mint mindig most is nyitva hagyta résnyire a ajtót, amin én könnyedén be tudtam lesni. Lélegzetem is elakadt amint megláttam, ahogy életem értelme hámozza le magáról a ruháit. Nyeltem egy nagyot, mikor a nadrágját csatolta ki. Késztetést éreztem, vágyat, meg akartam érinteni. Nem bírtam tovább türtőztetni magamat, lassú léptekkel belopakodtam mögé, s egy könnyű mozdulattal hátulról átöleltem törékeny, hófehér testét. 
- Eljössz fürdeni és engem nem is hívsz? - kérdeztem nyakába mormogva. Felsóhajtott.
- Ha hívlak, ha nem akkor is jössz - fordult meg ölelésemben, majd egy apró puszit nyomott ajkaimra. 
- Ismersz - simítottam végig oldalán, mire beleremegett. Hamvas bőre olyan volt, akár a selyem. 
- Túl jól - bújt szorosan hozzám, karjait nyakam körül összefonta. Sokáig csak álltunk egymást ölelve a fürdő közepén. Igen jól esett, hogy végre nem megy el, nem hivatkozik a tanulásra és nem tart magától távol. Szívemet megdobogtatta, amin Kevin is kuncogott egy jót. 
- Na fürödjünk - jelentettem ki pajkos hangon, s farmerja szélén végig húztam kezeimet. 
- Rendben - nyakamat elengedte, majd egy kevés kis pírrel az arcán, övéhez nyúlt, hogy kicsatolja azt. Szaggatottan felsóhajtottam, amint megláttam bokszerja alatt férfiasságát kidudorodni. Nyeltem egy nagyot, s már éreztem is, ahogy nadrágomban a hely egyre inkább szűkös lesz. Nem várakoztattam meg szerelmemet, lekaptam magamról a fölsőt, gyorsan kibújtam a gatyából, s végül bokszerem is a kövön kötött ki. Ameddig én levetkőztem, addig Kevin a nagy kádba engedett jó forró vizet. A fogasról leszedtem a törölközőnket, s a kád szélére raktam őket. Pösze szerelmem rakott egy kevés kókusz illatú tusfürdőt bele, majd alsógatyáját gyorsan levéve magáról, bemászott a vízbe. Vigyorogva nézett végig rajtam. Én alsó ajkamba harapva, lesütött szemekkel másztam be mellé, majd a forró víz miatt testem egésze teljesen ellazult. Kevin időközben hatalmas habokat csinált, ezzel körbe vonva magát vele, míg én nem törődve semmivel sem, élveztem a forró fürdőt. Szemeimet lehunytam, ám pár másodperccel később már csak egy kevéske súlyt éreztem testemen. Szemeimet rögtön kinyitottam és Kevin vigyorgó pofijával találtam szemben magam. Kezeivel combom belső felénél támaszkodott, ezzel szemmagasságban tudva magát velem.
- Olyan jó, hogy végre velem foglalkozol - néztem rá mosolyogva. 
- Óh, és most mennyit fogok veled foglalkozni! - alsó ajkát megnyalva hajolt arcomhoz közel, majd puha száját enyémre nyomta. Szemeimet automatikusan becsuktam, s egyik kezemmel hajába túrtam. Nyelvemmel alsó ajka ívén végig nyaltam, mire egyből engedélyt kaptam arra, hogy nyelvemmel bejárjam ínycsiklandozó száját és megtaláltam puha nyelvét. Percekig faltuk egymás ajkát, miközben én immár forró testét simogattam . Éreztem, hogy teljesen felizgultam rá, emiatt egy picit nyelvére haraptam, amit épp az imént csúsztatott át a számba. Vigyorogva elvált tőlem, miután kezével végig simított felsőtestemen keresztül egészen férfiasságomig.
- Ahh Kevin.. én már nem bírom - suttogtam vággyal teli tekintettel.
- Játszunk egy kicsit - kacsintott rám szerelmem, majd ujjait óvatosan férfiasságom köré kulcsolta, mire felsóhajtottam.
- Kevin... - leheltem, amint elkezdett szapora csuklómozdulatokkal kényeztetni. Teljesen fel voltam tüzelve, magamévá akartam tenni. Egy jó ideig csak szórakozott velem. Egyszer hol abbahagyta és csak simogatta, egyszer pedig úgy csinálta, hogy azt hittem menten elmegyek.
- Nagyon akarod? - kérdezte szerelmem, miután abbahagyta ingerlésemet.
- Micsoda kérdés ez?! - szinte felháborodottan rákérdeztem, egyből kinevetett.
- Menjünk a szobába - javasolta édes hangján. Egyből kipattantam a kádból, s villám sebesen megtörölköztem. Életem értelme csak hüledezve lesett a kádban ülve eszméletlen tempómon.
- Naa, gyere már! - felállítottam és hirtelen felkaptam kezeim közé. Ő ez idő alatt gyorsan felemelte a saját törölközőjét, majd ölébe véve nyomott egy puszit a mellkasomra. Vizesen becipeltem a szobába, végül az ágy elé letettem. Kezéből kivéve a puha anyagot, megtöröltem egész testét és amint végeztem, eldobtam a szoba végébe. Kezemmel végig simítottam oldalán, egészen fenekéig, majd finoman belemarkoltam, ez által szorosan magamhoz nyomtam. Mohón kezdte el tépni ajkaimat, ami nekem nagyon is tetszett. Egy könnyed mozdulattal elengedtem és hátra toltam, így lehuppant az ágyra. Elé térdeltem, majd merev, kemény hímtagját a kezembe vettem. Először csak kezemmel kényeztettem, végül kezemet felváltotta a szám és a nyelvem.
- Elihhh.. - nyögte halkan édes hangján, amitől még a hideg is végig futott a hátamon. Direkt nem akartam, hogy elélvezzen, ezért mikor már majdnem a csúcson volt, abbahagytam. Felálltam és azzal a lendülettel letámadtam őt. Ajkaink mintha egybe tapadtak volna, nem váltak el egymástól, ugyan úgy, ahogy nyelveink sem. Percekig tartó, vad csókcsatánkat csak is kizárólag az oxigén hiánya zavarta meg.
- Kívánlak - suttogtam ajkaiba, majd ismét megcsókoltam. Idő közben lehámozta rólam a nedves törölközőt, amit végül én dobtam el magunktól. Alsó felünk teljesen összepréselődött, vágytól fűtve felnyögött, míg én egy nagyot sóhajtottam. Feljebb mászott, miközben csókolóztunk, hogy elférjünk, ez által könnyebben hozzá tudtam férni. Lábait szét nyitottam, s combjainak belső felét kezdtem el óvatosan cirógatni.
- Eliiii - nyöszörgött alattam, látszott rajta, hogy már nagyon készen volt.
- Mindjárt szerelmem - suttogtam neki, majd mereven álló férfiasságára egy apró puszit nyomtam. - Kevin.. - jutott eszembe egy nem túl rossz ötlet.
- Hm? - simított végig karomon.
- Fordulj meg és állj négykézlábra - néztem rá vigyorogva. Először nem kapcsolt, hogy miért kérek ilyet, majd miután eljutott a tudatáig, félve, de engedelmeskedett. Formás fenekére simítottam tenyeremet, majd feltérdeltem én is. Szerencsénkre pont annyira felmásztunk az ágyon, hogy az éjjeliszekrény fiókjait bőven elértem, így a harmadik részből kivettem a síkosítót. Egy keveset nyomtam belőle a tenyereimbe, összedörzsöltem őket és Kevin fenekéhez simítottam. Nyílásánál kőröztem immár síkos ujjaimmal, s lassan bele nyomtam első, majd második ujjamat is. Óvatosan csináltam, nem akartam neki fájdalmat okozni. A két ujjamhoz becsatlakozott egy harmadik is, ami miatt egy halk nyögés hagyta el a száját.
Amikor már úgy láttam és tapasztaltam, hogy eléggé kitágult, kihúztam belőle ujjaimat, majd hátára fordítottam és hímtagomra rámarkolva óvatosan behatoltam. Felnyögött, s a levegőt szaporán véve szemeit összeszorítva markolta vállaimat. Egy pár másodpercig csak vártam, és vártam hogy megszokja, majd amikor már egy apró kis mosolyt fedeztem fel arcán, elkezdtem mozogni benne. Halk, izgató sóhajait egyre többször váltották fel a kisebb nagyobb nyögések, amik miatt akaratlanul is felnyögtem, s gyorsítottam a tempón. Ajkaira tapadtam és addig nem váltam el tőle, míg a csúcsra nem értem. Éreztem, ahogy forró nedűm kitölti őt, ám a mozgást nem hagytam abba, egészen addig, amíg el nem ment ő is. Bőrömbe vájta körmeit, gerince ívben megfeszült, teste megemelkedett. Lihegve huppant vissza az ágyba, én rá dőltem. Lihegve fúrtam arcomat a nyakába, majd mikor már légzésem nagyjából egyenletes lett, egy csókot nyomtam hamvas bőrére, s elváltam tőle, mellé gördültem.
- Ez hiányzott már nekem - mosolyogva bújt szorosan hozzám.
- Hát még nekem - nevettem fel, majd megcsókoltam. Kezemet hasára simítottam, ám csak akkor szembesültem vele, hogy belenyúltam Kevin fehér nedvébe. Pirulva felnevetett, a kezembe nyomott egy zsepit. Ujjaim hegyéről a szeme láttára lenyaltam, mire sóhajtott egyet, a többit pedig letöröltem róla is és magamról is.
- Ne haragudj, hogy megvárattalak - bűnbánóan átölelt.
- Hidd el, így sokkal izgibb volt - simítottam végig a hátán.
- Eliii - szólt aranyos hangon. Egyből tudtam, hogy akar valamit.
- Mondjad - hunytam le szemeimet, közben felsóhajtottam.
- Csináljuk.. még.. - húzogatta mutatóujját mellkasom és hasam között.
- Kis hiányos - felkuncogtam, mire csak belém harapott. - Naaaaaa, durván akarod? - kérdeztem felvont szemöldökkel, amint pilláimat kinyitottam. Alsó ajkába harapva szégyenlősen bólogatott. - Hát legyen - vigyorogva álltam négy kézlábra, s a fiók negyedik rekeszéből előhúztam azt a bizonyos szőrmés bilincset, amit még poénból vettem neki szülinapjára...

2013. március 16., szombat

Smile [Hongbin] (+18)


Sok ember sétált be az életembe, s egy-egy kis emléket hagyva maguk után eltávoztak belőle. Lehet, én voltam mindennek az oka, de a természetemen már nem tudtam változtatni. Sőt, senki kedvéért nem is változtattam volna, egészen addig, amíg meg nem ismertem valakit. Úgy ragyogta be a mindennapjaimat, mint egy holdfényes éjjelen a csillagok az eget. Ő hozott színt a fakó és monoton napjaimba, imádtam minden vele töltött pillanatot. Tudtam, hogy ez a találkozás nem volt véletlen. Nekem őt teremtette a sors, vele kell maradnom életem végéig. Bár volt sokszor, hogy veszekedtünk, de a szeretetünk egymás iránt sokkal erősebb volt, mint a harag, amit az éppen adott pillanat generált. Néha voltak kételyeim afelől, hogy sokáig együtt leszünk, ám amikor az érzés kezdett volna eluralkodni rajtam, ő cselekedett és egyből újra olyan voltam, mint mikor megismerkedtem vele. Tudta, hogy mit szeretek, tudta, hogy mitől lesz jó kedvem. Jobban ismert, mint én saját magamat. Sok mindent szerettem benne; a kedvességét, az odafigyelését, az elbűvölő szemeit, a csókos ajkait, s a véget nem érő boldogságát, amit nap mint nap árasztott magából.

- Ma vagyunk egy évesek. - ölelt át hátulról, majd mély hangján a fülembe duruzsolta eme kis mondatot. A szívem gyorsan lüktetett, a boldogság átjárta a lelkemet. 1 év telt el azóta, hogy igent mondtam neki. Az idő oly kevésnek tűnt, fel sem fogtam elsőre, hogy tényleg már egy kerek éve együtt vagyunk.
- Olyan hihetetlen. - simítottam végig karjain, amikkel szorosan vont magához.
- Az, de egyben csodaszép is! - csókolt bele nyakamba, mire libabőrös lettem. Minden egyes érintése olyan volt, mintha egy perzselő parázs darabot nyomtak volna a bőrömhöz, égetett, ám nem fájt, csak bizsergett. Ölelésében megfordultam, majd egy lágy csókot nyomtam pihe-puha ajkaira, amiket annyira nagyon imádtam. Kezeivel szorosan ölelt magához, míg és egyik kezemmel finoman fekete, selymes tincsei közé túrtam. Finom csókja elvarázsolt, nem tudtam neki ellenállni. Édes nyelvét megérezve számban, gyomrom egyből összerándult. Néha-néha beleharapott ajkamba, mire én csak óvatosan meghúztam a haját. Ennek következtében belemosolygott csókunkba, s ezután levegőhiány miatt elváltunk.
- Azért a szám marad. - simítottam végig tökéletes arcán.
- Nem tehetek róla. - egy apró puszit nyomott homlokomra, majd elengedett. - Arra gondoltam, hogy elmehetnénk sétálni egy kicsit a városba, esetleg a folyó partra. Veled szeretném tölteni ezt a napot. - csillogó szemeinek nem tudtam ellenállni, még a lélegzetem is elakadt. Csodálva bámultam álomszép arcát.
- Menjünk. - válaszoltam bő fél perces bambulás után.
Mivel kint már a tél nyomai sem látszódtak, sütött a nap, így egy vékony, fekete gatyát és egy lenge pólót vettem fel. Hongbin is időközben elkészült, majd mikor megpillantottam, ismét szerelembe estem. Sötétkék nadrágja tökéletesen passzolt hosszú lábaira. A hozzá választott fehér mintás póló, pedig csak hab volt a tortán. Igazán mesébe illően nézett ki.
- Mehetünk? - nyújtotta felém a kezét, mire csak bólintottam és kezemet, kezébe helyeztem. A bejárati ajtóig kéz a kézben mentünk, majd miután felvettük a cipőnket, én zártam be az ajtót. Kezével ismét elkapott és egy hosszú, érzéki csókkal indította a csodaszép sétánkat.
Először a parkba mentünk. Ha azt mondom, hogy sok szerelmes párt láttunk, akkor lehet, még keveset is mondok. Nagyon sokan kint voltak úgy, mint mi. Szerelmem egy picit megszorította kezemet, mire rá néztem, ő pedig kapva kapott az alkalmon és egy gyors csókot lopott tőlem. Elnevetve magam hajtottam fejemet a vállára, s úgy bújtam hozzá.
- Imádom veled lenni. - sóhajtottam egyet.
- Én pedig veled. - kezemet elengedve, derekamat ölelte át, s úgy tartott magánál, úgy sétáltunk tovább.
- Nem félsz, hogy a manager hívni fog? - törtem meg a békés csendet.
- A-a. Otthon hagytam a telefonomat, így senki sem zaklathat. - simogatta meg oldalamat. Egy nagy mosollyal nyugtáztam, hogy akkor most egész délutánra végre az enyém!
- És nem lesz ebből baj?
- Ne foglalkozz ezzel! Ez a nap kettőnkről szól! - nyomott egy puszit arcomra.
- Igazad van Hongbin! - fordultam hirtelen szembe vele, ezzel megállítva minket a sétában. Meglepetten nézett rám.
- Mi-mi az?
- Szeretleeek! - bújtam hozzá, mint egy kiscica. Kuncogott egy sort, s védelmező karjai közé zárt. Hosszú percekig csak öleltük egymást, nem szakadtunk el a másiktól. Az emberek akik körülöttünk voltak, nem bámultak meg, még csak ránk sem néztek! Mindenki el volt foglalva a saját párjával, nem pazarolták egy pillanatra sem másra az időt.
- Imádlak. - suttogta fülembe, majd nyakamba puszit. Egy örömteli mosoly kerekedett arcomra, s fejemet felemelve megcsókoltam életem szerelmét...

Nevetve estünk be a lakás ajtaján. Hongbin épp egy viccet mesélt, ami nekem nem akart leesni. Valahogy nem tudtam megérteni a lényegét, így hát már kínomban nevettem rajta.
- Olyan bolond vagy. - nevetve ütöttem bele a vállába, mire ő még jobban elkezdett rajtam szakadni. Ez ment vagy tíz percen keresztül. A végén már a rekeszizmaim teljesen megfájdultak, de megérte, mert nagyon vicces volt.
- Kérsz valami vacsit? - Ment be a konyhába, majd mint a mesterszakácsok, minden alapanyagot kipakolt.
- Attól függ mi lesz az. - lopóztam be mögé, s hátulról átöleltem. - Szóval?
- Mivel nem vagyok egy konyha tündér, ezért csak egy sima szendvics.
- Óóóóh. - szorosan bújtam hozzá.
- Talán nem hangzik jól?
- Deeeee, mivel te mindig finomat csinálsz. - egy puszit nyomtam a hátára.
- Akkor öt perc és készen vagyok.
- Rendben. - válaszoltam, de nem engedtem el.
- Hát így csináljam én a szendvicset? - mosolyogva megfordult ölelésemben, majd egy édes csókot nyomott ajkaimra.
- Inkább ne is csinálj. - közelebb álltam hozzá. - Majd megeszlek téged és én jól lakok. - vigyorogva halmoztam egy sok apró puszival rózsaszín száját, mire elmosolyodott.
- Szóval engem akarsz megenni. - simította kezét a derekamra.
- Ühüm. - immár nyakát puszilgattam, harapdáltam, csókolgattam. Egy-egy kisebb sóhaj hagyta el a száját, jelezve, hogy nagyon is tetszik neki az, amit művelek vele.
- Csak a tied vagyok. - suttogta fülembe. - Egyél meg. - egy forró csókot nyomott nyakamra, s nekem már nem is kellett sok, egyből begerjedtem észveszejtő hangjára. Egy mohó csókkal kezdtem, amit egyből viszonzott is. Nyelve nem egyszer tévedt át a számba, ami miatt mindig belemosolyogtam a csókunkba. Megfordított minket, így én kerültem a pulthoz. Nem habozott, egyből fel is ültetett rá, majd úgy folytattuk a heves csókcsatánkat. Lábaimat automatikusan dereka köré kulcsoltam, majd egy kis lendülettel elemelt a pultról, s karjaiba véve elindult velem nagy valószínűséggel a hálóba. Amíg ő figyelt arra, hogy ne menjünk neki semmit, én addig nyakát és puha arcát halmoztam egy milliónyi apró puszival. Tudtam, hogy imádja ezt, így egyből a gyenge pontját használtam ki. Pár pillanat múlva már csak annyit éreztem, hogy a hűvös paplanra tesz le. Fölém kerekedett, s vadul elkezdte csókolgatni minden porcikámat. A pólót és a melltartót időközben leszedte rólam, így csupasz mellkasomat kényeztette úgy, ahogy mindig is imádtam. Lehámoztam róla fölsőjét, s izmos testén vagy százszor végig húztam a kezeimet. A nadrágjától is megszabadítottam, úgy, ahogy ő is engem tőle. Már csak egy-egy alsónemű volt rajtunk, majd mikor már az is lekerült, egyre jobban éreztem, hogy ezen az este nem egyszer fog a csúcsra juttatni. Nyögéseink és sóhajaink az egész szobát betöltötték. Az izzadság cseppek szép arcáról mellkasomra csöppentek, s amint hozzám nyomta egész testét, bőrünk között szétkenődtek. Csókokkal igyekeztünk tompítani a hangokat, ám nem mindig sikerült. Mikor már vagy harmadszorra kezdtük újra, egy másik pózban, még nagyobbakat nyögtem mint eddig. Az élvezet átjárta az egész testemet, egy hangos nyögés kíséretében elmentem, s nem sokra rá ő is. Mivel én voltam felül, ráborultam testére. Kezeimmel már nem bírtam tartani magamat, az erőm teljesen elhagyott. Éreztem folyton, ahogy forró nedvét belém ereszti, de egyik alkalommal sem bántam, csak még jobb hatást  keltett ezzel.
- Szeretlek! - nézett szemeimbe, miközben a legszebb mosolyát rám villantotta.
- Imádlak te mosolygós. - simítottam végig izzadságtól vizes arcán, majd egy lágy csókot nyomtam ajkaira....