- Eli gyere ide! - kiabálta el magát mérgesen a fiatalabb a lakásban. A galamb fújtatva trappolt Kevinhez, majd elé állt és szúrós tekintettel ránézett.
- Mi van? - kérdezte otrombán, majd elnézett Kevin feje mellett. A pösze sóhajtott.
- Miért csinálod ezt? Hm? - hangja megremegett, a sírás kerülgette. Eli dühösen sóhajtott.
- Te miért csinálod?! Akit szeretek, azt nem hagyom egyedül mindennap! Akit szeretek, azzal foglalkozok! Akit szeretek, azzal mindig kedves vagyok! És akit szeretek, arra mindig próbálok időt szakítani! Erre te, mit csinálsz? Magasról szarsz a fejemre. Belegondoltál már az én helyzetembe? Nem hinném. A lényeg, hogy neked jó legyen, a többi már nem fontos, igaz? - nézett mélyen Kevin szemeibe. A szöszke tudta, hogy Elinak igaza van... sajnos nagyon is igaza van. Sóhajtott egyet, majd szemei előtt egy vékony könnyfátyol jelent meg. Nem akart szerelme előtt sírni, de a felhalmozódott érzéseket nem tudta máshogy kiadni. Az első könnycseppet követte a következő, majd mint egy patak, úgy folytak végig Kevin arcán.
- Úgy van, ez a legegyszerűbb. Elkezdesz sírni, én hülye megsajnállak és elnézem minden hibádat. - dörgölte Kevin orra alá a következő tényt, ami szíven ütötte a pöszét, de erről is tudta, hogy igaz. Elinak minden egyes szava igaz volt. Kevin mostanában nagyon hanyagolta őt. Nem járt haza időben, ha volt is szabadideje, azt nem Elial töltötte, hanem elment otthonról, és úgy általában elég bunkó hangnembe beszélt vele.
- Eli én sajnálom... - nézett rá piros szemekkel, sírva. A galamb arca továbbra is rezzenéstelen maradt, nem nézett Kevinre. Tudta, hogy ha most rá néz, akkor ez a komolysága megtörik és szorosan magához fogja barátját, hogy neki jó legyen. És megint Kevinnek legyen jó és ne magának.Szemeit lehunyva hátat fordított a síró fiúnak, majd nagy nehezen bement a szobájukba és lefeküdt az ágyra. A szíve sajgott, rettenetesen sajgott. Tudta jól, hogy kapcsolatuk már megromlott, nem olyan mint régen. Kevin nem úgy néz rá, mint azelőtt, nem úgy öleli meg és nem is olyan nagy szerelemmel csókolja meg. Inkább csak olyan kényszerből, hogy őt ne törje össze. Sóhajtva fordult a másik felére, majd szemeit behunyva próbált elaludni.
Kint a nappaliban Kevin nem mozdult. Maga elé bámulva állt. Szíve fájdalmasakat dobogott, hiszen tudta, hogy eljött az, amit soha nem akart: kiszeretett Eliból. Pedig ő nem akarta. Egyáltalán nem akarta ezt. Azt hitte, hogy Elinál jobban senkit nem szerethet. Tévedett. A sírás ismét eluralkodott rajta, majd zokogva a kanapéra rogyott. Majdnem egész éjjel sírt, míg Eli nyugtalanul aludt a közös ágyukban. Reggel az idősebb kelt hamarabb, egy eszméletlen fejfájás kíséretében. Megdörzsölte a szemeit, majd kikelt az ágyból. Egy pillantást vetett a nappalira, ám megijedt, mikor senkit nem talált ott. Kevin eltűnt, elment. Felsóhajtott. Minek is aggódik miatta? Az a fiú csak elrontotta az életét. Mit is beszélek? Kevin vitt színt ebbe az unalmas életembe. Ha ő nem lenne, még mindig nem tudnék úgy szeretni, hogy bármit feláldoznék a szerelmemért. Szomorúan sétált be a konyhába, majd főzött magának kávét, hogy felébredjen. Fél kómásan, az asztalnál ülve merengett a saját gondolataiba. Kevin miért ilyen? Mi történt vele? Mit rontottunk el? Sóhajtott, kérdéseire a válaszokat még mindig nem tudta. Hirtelen felfigyelt a bejárati ajtó nyitódására, majd csukódására. Egyből felpattant a székről, majd ment be a hálóba. Kevin visszajött! Semmi baja és... és elővette a bőröndjét.. majd.. majd elkezdett kipakolni a szekrényből.
- Kevin mit jelentsen ez? - kezdett aggódni a galamb, majd gyorsan odament hozzá. A pösze nem válaszolt, nem nézett Elira, csak pakolta a cuccait. Az idősebb egyre idegesebb lett, és egyre jobban bepánikolt. Tudta jól, hogy most mi fog következni, ám nem akarta beismerni magának. Ne! Ne! Neeeeeeeee!
- Kevin kérlek, az istenért válaszolj már! - ragadta meg vékony karját. Szívszorító tekintettel Elira nézett, majd tekintetét lesütötte és az utolsó ruhadarabokat pakolta be. Eli elengedte a karját. Üres tekintettel nézett barátjára, amint összehúzza a bőröndjét, és kisétál a hálóból. Követte őt. Kevin megállt a bejárati előtt.
- Eli én sajnálom. - sütötte le tekintetét. - Nem te vagy a hibás, nehogy azt gondold. Én rontottam el. Te jobbat érdemelsz nálam, olyat, aki tényleg megbecsül és nem hanyagol el. Akinek te jelentesz mindent és akivel boldog tudsz lenni. - hangja egyre jobban vált sírossá. Eli is alig tudta magát türtőztetni. Torka égett, szíve hevesen dobogott.
- Kevin...
- Kérlek ne.. Ne mondj semmit. Ezzel csak még jobban megnehezíted, hogy kimenjek ezen az ajtón. Én tényleg sajnálom. Azt hittem, hogy senkit nem fogok nálad jobban szeretni, azt hittem, hogy ez a szerelem, ami köztünk van örökké tart. - sóhajtott egy fájdalmasat.
- Kérhetek utoljára valamit? - kérdezte Eli bátortalanul, majd egy lépést közelebb lépett a pöszéhez.
- Bármit. - mosolyodott el lágyan.
- Adj egy csókot. Egy utolsó csókot. Csak utoljára hagy érezzem, hogy mennyire szerettél. Nem túl nagy kérés? - nézett félve Kevinre, aki egy mosoly kíséretében elengedte bőröndjének fülét, odament Elihoz, majd úgy megcsókolta, mint még soha. Egy hosszú, fájdalmas csók volt. Eli teljesen magához ölelte. Ha ez az utolsó ilyen alkalom, akkor minden egyes részét ki kell élvezni, amíg még lehet, amíg Kevin nem húzódik el. A pösze is mohón falta Eli ajkait és egy pillanatra úgy tűnt, nem akar elszakadni tőle. Eli arcán végig folyt egy könnycsepp, majd még egy és még egy. Szíve fájt, sajgott, úgy érezte, mintha már nem is élne. Pár, hosszú perc után elváltak egymástól, majd mindketten kinyitották a szemüket. Kevin egy erőtlen mosoly kíséretében végig simított Eli arcán.
- Tudd, hogy te voltál az első, igazi szerelmem és nálad jobban soha senkit nem fogok tudni szeretni. - gyűltek könnyek a szemébe mondandója közbe. Eli visszatartotta könnyeit, alsó ajkát lebiggyesztette és úgy nézte a pösze gyönyörű arcát. - Szeretlek Eli.. Nagyon szeretlek.. de.. sajnálom.. - sütötte tekintetét, majd elvált a galambtól. Eli még egyszer utoljára rászorított Kevin kezére, majd elengedte. Ha valakit szeretsz, engedd el. Ő megtette. Elengedte élete értelmét, hogy új és jobb életet kezdjen valaki mással. Valaki olyannal, akit tiszta szívéből szeret...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése