We all have secrets [ChanHun]

A fiú elterpeszkedve feküdt a kanapén, egyik lábát lelógatva. Mobilját a markában szorongatta, egy sms-t várt.

 - Kérsz valamit enni? - támaszkodott az ajtófélfának a ház egyetlen nője, aki egyben Chanyeol barátnője volt. A fiú ráemelte a tekintetét, elmosolyodott, majd megrázta a fejét, jelezve, hogy nem. - Hát jó. - Vállát megvonva magára hagyta a fiút.

Akárhányszor belegondolt, hogy mit művel a barátnője háta mögött, elment az étvágya, s saját maga iránt érzett undora elhatalmasodott rajta. Tudta, hogy nincs olyan férfi, akinek ne lenne szeretője, de neki más volt. Ezért is nem merte aztán elmondani a lánynak. Félt, hogy szétkürtöli mindenkinek, ezáltal egy rossz képet alkotva róla nézett volna mindenki úgy rá, mint egy kívülállóra. Az meg ugye senkinek sem hiányzott. Hatalmasat sóhajtott, s tekintete a kijelzőre siklott. Még mindig semmi. Eltöprengett azon, hogy vajon mikor fog végre írni neki. Hiszen megbeszélték, hogy ma is találkozni fognak. Ismét egy sóhaj tört elő belőle. Bár ne lenne ilyen nehéz dolga. Bár mindenki elfogadná azt, amit ő akar és szeretne. Nem kér nagy dolgot, csak fogadják el olyannak, amilyen. Ettől még nem lesz rossz ember.

- Vagy még is? - suttogta maga elé bámulva. El volt keseredve, de próbálta nem kimutatni. Egy ember sem gondolta volna, hogy Chanyeolnak lettek volna szomorú pillanatai. Állandóan mosolygott és nevetett, ezzel más embereknek is jó kedvet varázsolt. De ez a Chanyeol már egy jó ideje a múlté. Nem tud mosolyogni, ha ilyen rosszul áll a szénája. Persze akadtak neki is gyenge pillanatai, amikor megengedhetett egy-egy apróbb vigyort.

Fel sem tűnt neki, mikor a barátnője odasétált hozzá, és leguggolt mellé.

- Látom, hogy valami bánt - mondta, s végig simított a fiú karján. Rásandított, de csak bólintott. - És el is mondod, hogy mi az a baj?

- Nincs jó kedvem, ennyi az egész - motyogta monoton hangnemben. Részben igaz volt, részben nem. És ekkor volt szerencséje, hiszen a lány egy igen naiv teremtés volt, ezért mindent elhitt, amit Chanyeol mondott neki.

- Ha kell valami, a konyhában leszek - simogatta meg arcélét, aztán kisétált a szobából. Chanyeol érezte, hogy ezzel csak még jobban megnehezíti a dolgát. Bár az érzések ott cikáztak fejében, hogy a lányt már nem szereti, de ez korántsem így volt. Szerette, de nem úgy, mint a legelején. Ahogy lett neki az a másik valaki, úgy érezte, hogy a kettejük között lévő szoros kötelék meglazult és lassan már semmivé lett.

A telefonja hirtelen pittyegni kezdett, mire összeugrott, és ijedten oldotta föl a billentyűzárat. Szíve megtelt melegséggel, ahogy azokat a sorokat olvasta, amit Tőle kapott. Elmosolyodott, majd alsó ajkába harapott. Ezen a napon most először ragyogta be az arcát ez a mérhetetlen boldogság.

Az üzenet elolvasása után feltápászkodott, majd a hálószobába sietett. Átöltözött, befújta magát, ezáltal az egész szobát ellepte az ő férfias illata. Mosolyogva állt a szekrényajtóra akasztott tükör elé, megigazgatta itt-ott a fölsőjét és az övét. Hajával nem kezdett különösképp semmit se, csak kicsit összeborzolta, majd lelapította a felálló, kósza szálakat. Kisietett a helyiségből, át a konyhán, egészen az előszobáig. Amikor már cipőjét vette, barátnője hangjára lett figyelmes.

- Megint elmész? - kérdezte csalódottan. Chanyeol heti rendszerességgel járt el otthonról, amibe a lány idő közben beletörődött.

- Muszáj mennem - tettetett lehangoltsággal a hangjában nézett vissza a konyharuhát szorongató nőre, akinek arcára egy bágyadt mosoly kúszott.

- Sietsz?

- Nem ígérem.

- Rendben - sóhajtott. - Azért vigyázz magadra.

- Ne aggódj, vigyázni fogok - mosolygott rá, majd homlokon csókolta, s kilépett a bejárati ajtón.

Léptei sietősek voltak, ő akart elsőnek odaérni a megbeszélt találkozó helyre. Mosolya levakarhatatlan volt, ahogy visszagondolt a múltheti közös élményükre. Alsó ajkát beharapta, s a gondolattal játszadozott, ahogy ismét megteszik, amit amúgy nem lenne szabad.

A városban nem voltak sokan, pont a rettentő kánikula miatt. Chanyeolt ez nem zavarta, bár azért jócskán megizzadt ő is. Útközben elhaladt egy fagyizó mellett. Egyből megcsapta lábát a bentről áradó, hűvös szellő, így hát gondolt egyet, és bement. Kért magának két gombóc, tölcséres fagyit, majd még egyszer ennyit, hogy meglepje szíve választottját. Kifizette, majd folytatta tovább az útját. Az idő elteltével már csak arra lett figyelmes, hogy a másik személynek szánt fagyinak a felét is elnyalta. Nem zavartatva magát, ette tovább, hiszen annak már úgy is mindegy volt. Bő húsz perc séta után megérkezett a főtér szökőkútjához, ahol minden héten találkoztak. Leült a kút peremére, majd onnan vizslatta az embereket. Ahhoz képest, hogy a külvárosban nem voltak sokan, a belváros ugyanolyan zsúfolt volt, mint amilyen mindennap szokott.

Elmélázását egy jéghideg tenyér zavarta meg, ami karján végig futott. Egyből odafordította a fejét, majd arcára egy irdatlan nagy mosoly ült ki.

- Bocsi, hogy késtem, de nem jött az a retek busz - mérgelődött a fiatalabb, aki alig pár másodperce érkezett. Chanyeol felpattant, s magához ölelte. Felkuncogott, de az Istenért nem engedte volna, hogy elváljanak egymástól.

- De a lényeg, hogy itt vagy - simított végig hátán, majd elengedte. - Hova menjünk?

- Mondjuk hozzám? Anyu nincs otthon - vetette fel az ötletet a másik.

- Hm, jó ötlet. Úgy sem voltam még az Oh rezidenciában - nevetett a saját hülyeségén Chanyeol, mire a másik fapofával a vállára csapott.

- Mellőzd a béna vicceidet - nyújtotta rá a nyelvét Sehun, s karon ragadva a magasabb fiút, elkezdte húzni abba az irányba, ahonnan jött.

A buszon ülve átbeszéltek mindent, de a közös titkukról egy szót sem ejtettek. Soha nem lehetett tudni, hogy ki ül mögötted, előtted vagy akár melletted, aki bármit is megjegyez, és képes tovább adni másoknak. Kényes téma volt így a publikumban, ezért inkább csak akkor beszéltek kettejükről, mikor rajtuk kívül senki más nem volt a közelben.

Hamar megérkeztek az utolsó megállóhoz, ahol le kellett már szállniuk. Innen még jó öt perc séta következett, amit Chanyeol már alig bírt, Sehun viszont felettébb jól szórakozott a másik szenvedésén.

- Kérsz valami innit, vagy ebédet? Anyu még reggel főzött valamit - kutakodik a hűtőben a pösze, míg Chanyeol próbált nem ráolvadni az étkezőasztalhoz tartozó székre. Tekintetét végig futtatta a nappali-konyha együttes kombinációján, és megjegyezte magában, hogy igen szép házban lakik Sehun. Mivel eddig egyikük sem tudott semmit a másik magán életéről, ezért ezt már nagy előrelépésnek gondolta, hogy szeretője képes volt őt hazahozni.

- Egy nagy pohár ásványvíz jó lenne - válaszolta végül.

- Bubis vagy mentes?

- Mindegy.

- Jó.

Azzal kivette azt, amit a leghidegebbnek gondolt, s tölt maguknak egy-egy pohárba. Mosolyogva rakta le a szenvedő fiú elé, aki nagy kortyokkal meg is itta az egészet.

- Életmentő volt, köszi - mosolygott. Sehun csak legyint egyet, jelezve, hogy semmiség. Furcsa párost alkottak ők ketten; míg Chanyeol egy életvidám, vigyorgó fiú volt, addig Sehun komor arckifejezését alig váltotta föl a mosoly és a boldogság. Persze nem arról volt szó, hogy nem szeretett senkit és nem érezte jól magát. Egyszerűen ő nem tudta könnyen kifejezni az érzéseit, így egy komoly álarc mögé rejtőzött. Viszont Chanyeolnak ez még is tetszett. Tetszett, hogy a fiú megannyi titkot rejt, megfejthetetlen és kiszámíthatatlan. Mindig is szerette a kihívásokat, és úgy érezte, ezt bőven megtalálta Sehunban.

- Van egy óránk - jelentette be hirtelen, mire Chanyeol rákapta a tekintetét.

- Miért, utána mi lesz?

- El kell mennem. Van egy találkozóm az egyik osztálytársammal - mondta közömbösen. Chanyeol bevágott egy fintort, de elfogadta, hogy ismét alig lesz idejük egymásra.

Mosolyogva fölpattant az asztaltól, majd Sehun elé lépett, és szorosan magához vonta. A másik nem ellenkezett, a csontropogtató ölelést készségesen viszonozta. Nem beszéltek sokat, mikor volt idejük egymással foglalkozni. Csak a pillanatoknak éltek, amiket bőven ki is használtak.

Chanyeol végig simított Sehun arcán, majd elhajolt tőle annyira, hogy szemébe tudjon nézni. A komoly fiú arcára egy apró mosoly húzódott, majd pilláit lehunyva, ajkát hozzáérintette Chanyeoléhoz. A colos vigyorogva harapott szeretőjének puha ajkára, aki aztán mellkason vágta, de hagyta magát. Édes szájra puszikból egy szenvedélyes, érzelmekkel teli csók lett, ami mindkettejüknek már nagyon hiányzott. Nem akartak többet, csak érezni a másik szeretetét. Simogatták egymást, mialatt párszor elváltak, hogy levegőhöz is jussanak. Fel sem tűnt nekik, de az az egy óra már vészesen fogyott.

- Chanyeol,  tényleg mennem kell, várnak - tolta el magától a magasabb fiút, aki még egyre többet és többet akart volna. Csalódottan meredt Sehun íriszeibe, kinek arcmimikája nem változott semmit. Ebből tudta, hogy tényleg komolyan gondolta. Felsóhajtott, végül felhagyott a próbálkozással.

- Legközelebb mikor találkozunk? - kérdezte halkan a magas fiú, amint kitették lábukat a kapu ajtaján.

- Amikor jó lesz mindkettőnknek - kapta az egyszerű választ.

- Remélem akkor majd több időre lehetek veled - csúsztatta egy pillanatra Sehun tenyerébe a kezét, majd ujjaikat összefűzve rászorított a kézfejére, végül elengedte, nehogy bárki is gyanút fogjon. Sehun elmosolyodott egy futó pillanatra, majd ismét komolyság ült ki az arcára. A buszon újból sokat beszéltek az élet minden problémájáról, csak azokat tárgyalták meg, amit általában minden velük egykorú.

- Akkor én itt szállok - nézett ki az ablakon Chanyeol, majd felállt a helyéről. Sehun bólintott, de nem szólt semmit. - Vigyázz magadra - küldött felé egy édes mosolyt, amit szeretője aranyosan viszonzott.

- Te is, Channie - intett is neki egyet. A fiú boldog mosollyal az arcán szállt le a buszról, majd ismét megtette azt a távot, amit a szökőkút fele jövet gyalogolt. Hazafele ismét betért a fagyizóba, és újból vett magának egy tölcséres fagyit, annyi különbséggel, hogy most egyből három gombócot kért. Kifizette, majd ráérősen sétált tovább. Elnézegette a boltok kirakatait, egy-két dolog le is kötötte a figyelmét, de mikor megnézte, hogy mennyi pénz van nála, szomorúan tapasztalta, hogy ezeket bizony most az üzletbe kell hagynia.

Kicsattanó jókedvvel sétált át a zebrán, végig az egyik leghosszabb utcán, végül hazaérkezett. A kaput kinyitva ment a bejáratihoz, amit kikulcsolt, majd belépett a házba. Csend volt, amit igen furcsállott. Általában a barátnője vagy tévét néz, vagy főz, ami szintén nála nagy hangzavarral járt. De a mostani állapotot úgy könyvelte el magának, hogy biztos ledőlt egy kicsit aludni.

Lekapta magáról a cipőjét, homlokáról letörölte az izzadságcseppeket, s halk léptekkel az emelet felé ment. Egyre furcsább hangok csapták meg a fülét, ahogy felért a közös szobájuk ajtajához. Nyelt egy nagyot, ahogy halk, s egyre hangosodó sóhajokat hallott az ajtón keresztül. Kezét a kilincsre csúsztatva összeszorította pilláit, majd még egy utolsó hangot megengedve magának benyitott. Az ajtó nagy nyikorgással nyílt befelé, ezzel megzavarva az ottani két személy idilli pillanatát. Lába a parkettába gyökerezett, ahogy barátnője hirtelen leugrott arról a valakiről.

- Cha-Chanyeol ez nem az, aminek te gondolod! - kezdett magyarázkodni a lány, de a fiú rá sem hederített. Sokkal inkább érdekelte őt az a személy, aki még az ágyban feküdt a nőn kívül. Tekintetük egybeforrt, egy fájdalmas, megtört mosoly kúszott Chanyeol arcára.

- Sehun?

Dream comes true [BaekYeol] (+18)

– Neee! – toltam el immár másodjára torony magas csapattársamat magamtól. Szívem már így is a torkomba költözött, gyomrom pedig eszméletlen nagy görcsökbe ugrott. Kipirosodott arccal néztem a szórakozott óriásra.

Amint közelebb lépett, a fanok mintha megőrültek volna, észveszejtő sikolyuktól még a dobhártyám is megsajdult.

– Olyan vicces – duruzsolta mély hangján nyakhajlatomba, s belefújt ismét lágyan a bőrömbe, mire újból megborzongtam. Ellöktem magamtól harmadszorra is, s mutató ujjamat mellkasán pihentetve tartottam a fél méteres távolságot. Izgalomtól remegő végtagjaimat próbáltam kordában tartani, ami végül kisebb-nagyobb sikerrel ment.

– Ott maradsz – néztem rá komolyan. Idétlen mosolya levakarhatatlan volt, megjátszott haragom iránta egy pillanat alatt elszállt.

– Tudom, hogy élvezed – tátogta nekem hatalmas szájával. Szemeimet csak megforgattam, de nem engedtem közelebb. Nem akartam itt mindenki előtt elájulni tőle. Pedig vészesen közeledett ennek az ideje is.

A fan sign háromnegyede így telt; ő szívatott, én pedig próbáltam közömbös arckifejezéssel távol tartani magamtól. Mikor a cd-ket írtuk alá, nagy szerencsémre balomon Kai, míg jobb oldalamon Kyungsoo ült, ezáltal zaklatóm még a közelembe sem volt. Ilyenkor fellélegeztem. Legalább itt békén hagy.

***

– Chanyeol, te fanservice király – veregette meg szobatársam vállát Kai, amint vacsorához igyekeztünk mind a hatan. Ahogy meghallottam ezt, egyből elöntötte arcomat a forróság, kipirultam.  

– Totál oda voltak értetek – mosolygott Kyungsoo elismerően. Én csak tekintetemet lesütve foglaltam helyet a megdicsért mellett.

– Azért az durva - szólalt meg pösze hangján Sehun. –, hogy az SM elvárja, hogy ennyire rájátszatok a kapcsolatotokra. – Egy igen nagy sóhaj hagyta el ajkaimat. Szerencsémre senki nem vette figyelembe, csak a mellettem figyelő Chanyeol.

– Nem igazságos, de ha a rajongóknak ez kell, akkor ez kell – kapcsolódott be Suho is a beszélgetésbe. Én némán ültem, és hallgattam az eszmecseréjüket, s néha félve, de apró pillantásokkal illettem Chanyeolt, aki csak gyengéd mosolyokat intézett felém.

Immár feloldódva csatlakoztam a beszélgetésbe, mikor új témát váltva megvacsoráztunk, külön-külön lefürödtünk, majd nyugalomra vágyva bevonultunk a saját szobáinkba.
Helyemen ülve meredtem Chanyeolra, ki a takarója felhúzásával volt elfoglalva.

– Meddig halogassuk? – kérdeztem halkan. Utolsó simítások közepette megállt, rám nézett.

– Még egy jó ideig – válaszolt végül. – Nagy sokk lenne nekik – mászott ki ágyából, s hangtalanul odajött hozzám. Leguggolt elém, kezeit combomra simította. Egy aprót mosolyogtam cselekedetén.

– Lehet jobb lenne ezt örökre titokban tartani – suttogtam neki, miközben mélyen barna íriszeibe néztem.

– És a nyögéseket örökre a pornóra fogjuk? – húzódott egy perverz mosoly arcára, ami miatt jó ízűen felnevettem. Játékosan megvontam a vállamat, majd egyik kezemmel végig simítottam arcélén. Fejét picit oldalra fordította, tenyerembe óvatosan belecsókolt.

– Ide kérem – mutattam ajkaimra, miközben egy hatalmas mosoly kúszott arcomra. Halkan Felkuncogott, kicsit megemelkedve eldöntött az ágyon, s fölém kerekedve egy gyengéd csókot lehelt az imént mutatott helyre.
– Oda bármikor – duruzsolta mély hangján, amitől libabőrös lettem, testem újból elkezdett remegni úgy, mint délután.
– Akkor még! – ragadtam meg tarkóját, szorosan magamhoz vontam, ezáltal ajkaink ismét találkoztak. Belemosolygott csókunkba, amint egyre falánkabb lettem. Vágytam rá, mint a nap minden percében, kívántam testét, mint minden adandó alkalommal. Megőrjít. 
– Tel... hetetlen - közölte velem két csók között mire elvigyorodtam, s egy halk cuppanással elváltam tőle.
– Ne csodálkozz, Chanyeol.
– Imádom, amikor ilyen vagy.
– Te váltod ki belőlem.
– Úgy bizony – lehelt egy finom puszit párnáimra. – Egyedül, csak is kizárólag én. – Diadalittas mosolyát még véletlenül sem lehetett volna levakarni csodaszép arcáról. Tisztában van a dolgokkal, ezt tisztelem benne.
– Ne húzzuk az időt – simítottam kezeimet hátára, ezzel szorosan magamnál tartva őt.
– Úgy tűnik megint a pornós megoldás lesz a magyarázat – nevetett fel halkan, mire követtem a példáját.
– Szeretjük a pornót.
– De még hogy! – húzogatta perverzül szemöldökét, ami miatt újból röhögnöm kellett.
– Bolond.
Egyik kezemet felvezettem hátáról tarkójára, végül óvatosan hajába túrtam. Szemei csillogtak, akárcsak az enyémek. Ajkait óvatosan ajkaimra nyomta, egy ideig csak finoman kóstolgattuk egymást. Puha párnáitól elvarázsolódtam, gyomromban a pillangók újból feléledtek, szívem pedig gyors tempót diktálva dobogott a mellkasomban. Amint a csókunk vadabb lett, nyelvét átcsúsztatta a számba, amitől megborzongtam. Heves nyelvcsatánkat a levegő hiánya szakította félbe, de csak egy futó pillanatig. Kezeimmel testét simogattam pólóján keresztül, s mikor aljához értem, erősen megszorítottam. Belemosolygott a csókunkba, majd nyelvemre ráharapva szórakozott velem. Belesóhajtottam a csókba, és nyelvemet visszahúzva ütöttem játékosan mellkasára. Mély hangján felnevetett, végül fölém térdelt egy pillanat alatt. Levette magáról a fölsőt, amitől még a szívem is megállt egy másodpercre. Jólesően sóhajtva simítottam végig meztelen felsőtestén, amit egy mosollyal díjazott.

A pólót rólam is levette, majd utána egyből a nadrágomat is lerángatta. Nevetve néztem végig, ahogy leszenvedi, direkt nem segítettem neki. Szúrós pillantásokkal illetett.

– Gonosz – csapott rá combomra, mire csak rá nyújtottam a nyelvemet. Lábaimat szétnyitotta, s közéjük feküdt. Még így nadrágon keresztül is éreztem merev férfiasságát, ami csak arra várt, hogy végre kiszabaduljon. – Ha így folytatod, nem lesz semmi – fenyegetett meg komoly tekintettel, amit egy pillanatra el is hittem, majd mikor felnevetett én is elmosolyodtam.

– Nem bírnád ki – búgtam aranyosan. – Érzem, hogy akarod – csókoltam nyakhajlatába, mire jólesően felsóhajtott.

– Nem tudom rejtegetni – mosolygott kisfiúsan, amitől teljesen beleolvadtam a takaróba.

– Hát ne rejtegesd – néztem rá kérlelő szemekkel. Felkuncogott, majd szó nélkül felállt, s levette magáról a gatyáját, végül a boxerét is. Felkönyököltem fekvő helyzetemből, és úgy néztem őt. A szám is tátva maradt, ahogy a legcsodálatosabb testrészét immár nem fedte semmi. Oly’ sokszor láttam már pedig, de minden alkalommal meg kellett emésztenem, hogy igen, a látszat ellenére Park Chanyeolnak igen is van mire büszkének lennie!

– Csukd be a szád, Baek – nevetve mászott rám ismét, mire elpirultam. Arcom égett, testem pedig remegett az izgalomtól, a túlfűtött vágytól. Kezeimet nyaka körül összekulcsoltam, s barna íriszeibe meredtem.

– Csodálatos vagy – csúszott ki számon a legelső gondolatom. Egy féloldalas mosolyt intézett felém, arcélemen végig simított.

– Szeretlek – csókolt meg újból, amit hevesen viszonoztam. Hideg ujjait végigvezette hasfalamon, amitől megborzongtam. Boxeremehez érve lassan férfiasságomra simította kezét, mire belesóhajtottam a csókunkba. Elmosolyodott, s jéghideg kezét bedugta alsógatyámba, ami miatt felszisszentem, és eddig nyakán pihentetett tenyereimmel erősen hajába markoltam. 

– Chanyeohhhl – sóhajtottam nevét, miután ujjait lassan forró merevedésem köré kulcsolta.

– Igen, Baek? – susogta fülembe, majd fülcimpámra egy apró csókot nyomott. Kirázott a hideg.

– Ne szórakozz! – próbáltam erélyes lenni vele szemben, de a jelenlegi bódult állapotom ezt teljességgel megakadályozta.

– Mmmm – morgott egyet, mire szemeimet lehunytam, és újból felsóhajtottam. Kínzó lassúsággal elkezdett izgatni, még számat is eltátottam. A levegőt szaporán vettem a számon, minek következtében ajkaim teljesen kiszáradtak, s egészen addig voltak ilyen állapotba, míg Chanyeol nedves és húsos ajkai után nem kaptam. Vadul faltuk egymást, egy-két sóhajt eleresztve a csókba.  

– Nehhm... bíhhroomm – nyögtem immár ajkai közé, és éreztem, ha tovább folytatja, én menten elmegyek. Szerencsére vette az adást és még időben abbahagyta.

– Imádom a hangod – nyomott egy puszit a nyakamra, utána kulcscsontomra  s végül egy utolsót a hasamra. Elködösült elmém miatt fogalmam sem volt, hogy válaszolni is kéne, egyszerűen csak hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak szeretne. A zavaró és egyben utolsó ruhadarabot is leszedte rólam, lábaimat szétnyitotta, és újból fölém tornyosult. Mutató ujján végig nyalva elmosolyodott, majd a nyálas ujját nyílásomhoz simította. Óvatosan körözni kezdett, s erről a figyelmemet egy észveszejtő csókkal vonta el. Észre sem vettem, de már három ujja régen bennem volt. Lehet a majdnem mindennapos szex megteszi a hatását. – Mehet? – kérdezte halkan, elválva tőlem egy halk cuppanással. Hevesen bólogatni kezdtem, mire felkuncogott.

Pillanatok múlva megéreztem férfiasságát belém hatolni. Egy hatalmasat sóhajtottam, talán még az egész szoba is belezengett. Amint bennem volt, hagyta egy kicsit, nem akarta, hogy fájjon. Ezt mindig is tiszteltem benne. Akárhányszor egymásra találtunk éjjelenként, úgy vigyázott rám, mint a legféltettebb kincsére. Még egy ok, amiért beleszerettem Park Chanyeolba.

– Mééhhgg mééhg úúhhristen – szorítottam össze szemeimet, ahogy egyre gyorsabb tempót diktált. Mindkét kezemmel hátát karmolásztam, egyszer-kétszer fenekébe erősen belemarkoltam, ami miatt csak morgott nagyokat.

– Baehhhk – duruzsolta fülembe kéjes hangján. Ez volt a végszó számomra; testem ívben megfeszült alatta, szemeimet összeszorítva nyögtem egyet, körmeimet hátába vájtam.

– Jééhzusom! – nyögtem halkan újból, amikor meghallottam mély hangját a fülemben csengeni, s éreztem, amint forró nedve egészét belém engedi. Lihegve tartotta magát felettem, nem esett testemre, nem akart összenyomni. Egy erőtlen mosolyt intéztem felé, mire a válasza egy gyengéd csók volt.

– Chanyeol – suttogtam nevét, miközben arcából elsöpörtem az izzadt tincseket.

– Hm?

– Tudod, én nagyon sze-

– Te mit művelsz, Baek? – Chanyeol hangját harsányan hallottam, mire szemeim olyan gyorsan pattantak ki, mintha ágyúból lőtték volna. Tenyerem szobatársam belső combján pihent, amit végül gyorsan elkaptam onnan. Ujjaimat tördelve, idegesen néztem el feje mellett.

– Ne haragudj Chanyeol, én nem akartam, véletlen volt! Csak álmodtam, és fogalmam sem volt, hogy mit csinálok akkor. Tényleg bocsáss meg, nem akartalak leta-

– Nyugi – nyomta mutató ujját szám elé, mire kipirulva, de abbahagytam a beszédet. – És mi szépet álmodtál velem? – vigyorogva fürkészte a pírtől vörös arcomat.

– Semmiiit, semmit, tényleg – füllentettem egyet, de nagy meglepetésemre csak kinevetett.

– Óh, akkor nagyon tetszett neked az a semmi – simított végig arcomon, s én meghökkenve meredtem rá. Nem válaszoltam, inkább csak beharaptam alsó ajkamat, és szégyenlően lehajtottam a fejemet. Felült hozzám ő is, majd államnál fogva felemelte a fejemet. Hirtelen jött közelsége meglepett, tekintete elől próbáltam menekülni. – Nézz rám Baek. – Hangja már-már kérlelő volt, de nem én még sem mertem. – Naaa – noszogatott egy kicsit, mire beadtam a derekamat. Tekintetemet lassan ráemeltem, s két gyönyörűen csillogó íriszbe meredtem. Zavarba ejtő volt a közelsége, de a szemében megcsillanó furcsa érzés még inkább annak tűnt. Úgy néz rám, mint álmomban. Szívem a normális ritmust elvesztve, össze-vissza zakatolt, ezzel légzésemet is megnehezítette.

– Szeretsz? – jött a hirtelen kérdés, amire nem is tudtam hirtelen válaszolni. Nyeltem egy nagyot, a torkomban lévő óriási gombócot igyekeztem legyűrni. – Szóval? – kérdezett újból. Nem feleltem, helyette csak egy aprót bólintottam. Elvigyorodott, s a következő pillanatban már ajkait ajkaimra tapasztotta, és időt nem hagyva, hogy felfogjam, már ölelt is teljesen magához. Automatikusan visszacsókoltam, nem bírtam neki ellenállni. Hajába túrtam, mire ő tarkómnál húzott közelebb magához.

Soha nem gondoltam volna, de azon a napon valóra vált a legvadabb és egyben leggyönyörűbb  álmom Park Chanyeollal. 

I want You [ElVin] (+18)

Unottan ültem le a szerelmemmel szemközti fotelbe. Hosszú ideg csak bámultam, ahogy vastag könyvét végig olvasva és lapozva ült a kanapén. Szemét még egy pillanatra sem vette le róla, igazán dühített. Még jobban szugeráltam, hátha valamilyen isteni csoda folytán megérzi, hogy már szinte lyukat nézek belé.

- Eli, kérlek szépen, holnap vizsga és erre tényleg kell tanulnom! - nézett fel a szövegkiemelővel kihúzott lapról, mire megforgattam a szemeimet. 

- Tudod te milyen rossz, hogy már vagy egy hete nem volt semmi? - hisztiztem neki, ezen a héten talán tizedszerre. Felsóhajtott.

- Igen, tisztában vagyok vele - csukta be végül a könyvét. Egy apró kis reménysugár megcsillant szemeimben, ám nagy pofára esésemre a füzetét vette elő, amiben kétszer annyi írás volt, mint a félig képekkel teli könyvben. 

- Na ne máááááááár! - pattantam fel a fotelből, majd a földre ültem, egyenesen elé és combjára simítottam a kezemet. 

- Eli értsd már meg, kérlek! - bűnbánóan lesöpörte vékonyka lábáról tenyeremet. Felhúzott szemöldökkel és elkerekedett szemekkel néztem rá. 

- Jó, rendben - álltam fel mérgemben. - Bújd csak a könyveidet, tanulj csak, engem meg hanyagolj el! - mérgesen fújtatva vonultam be a közös hálószobánkba. Szinte belevetődtem az ágyba, majd bekapcsoltam a tévét. Nem is vettem figyelembe, hogy milyen adás ment, egyszerűen csak mérges voltam és akkor senki és semmi nem tudta volna elterelni erről a figyelmemet. Tudtam jól, hogy muszáj tanulnia, de hogy már vagy egy hete folyamatosan, éjjel-nappal, az azért már kicsit sok! Hol maradok én? Hol marad az, hogy foglalkozzon velem? Aish..

- Eli.. - a hangot tompán hallottam, de még így is egyből kivettem, hogy Kevin az. Karomat simogatta, miközben adott egy-két apró puszit arcomra. - Szerelmem.. - suttogta ismét lágyan. Elmosolyodtam, s amikor félig kinyitottam pilláimat, egy gyönyörűen csillogó, barna szempárral néztem farkas szemet. - Befejeztem a tanulást, elmegyek fürdeni és majd jövök hozzád, jó? - puha kezével végig simított arcomon. Rámosolyogtam, s bólintottam egyet. Fel sem tűnt, de annyit idegeskedtem és gondolkodtam, hogy hirtelen csak elaludtam. Pedig én csak egy pillanatra hunytam be szemeimet, még is talán aludhattam két-három órát. 

Amint eljutott tudatomig, hogy Kevin mit is mondott, a pösze már rég a fürdő szoba ajtó másik oldalán volt. Egy nagyot ásítva kikeltem az ágyból, majd odasétáltam a fürdőszoba ajtóhoz. A szoba úgy volt kialakítva, hogy még mielőtt kimentél volna a helységből, balra állt egy ajtó, ahol a szobához tartozó fürdőszoba nyílt. Viszonylag nagy és tágas, két ablakkal, egy káddal és egy zuhannyal, csappal, nagy tükörrel megpakolt fürdő volt.
Kevin, mint mindig most is nyitva hagyta résnyire a ajtót, amin én könnyedén be tudtam lesni. Lélegzetem is elakadt amint megláttam, ahogy életem értelme hámozza le magáról a ruháit. Nyeltem egy nagyot, mikor a nadrágját csatolta ki. Késztetést éreztem, vágyat, meg akartam érinteni. Nem bírtam tovább türtőztetni magamat, lassú léptekkel belopakodtam mögé, s egy könnyű mozdulattal hátulról átöleltem törékeny, hófehér testét. 

- Eljössz fürdeni és engem nem is hívsz? - kérdeztem nyakába mormogva. Felsóhajtott.

- Ha hívlak, ha nem akkor is jössz - fordult meg ölelésemben, majd egy apró puszit nyomott ajkaimra. 

- Ismersz - simítottam végig oldalán, mire beleremegett. Hamvas bőre olyan volt, akár a selyem. 

- Túl jól - bújt szorosan hozzám, karjait nyakam körül összefonta. Sokáig csak álltunk egymást ölelve a fürdő közepén. Igen jól esett, hogy végre nem megy el, nem hivatkozik a tanulásra és nem tart magától távol. Szívemet megdobogtatta, amin Kevin is kuncogott egy jót. 

- Na fürödjünk - jelentettem ki pajkos hangon, s farmerja szélén végig húztam kezeimet. 

- Rendben - nyakamat elengedte, majd egy kevés kis pírrel az arcán, övéhez nyúlt, hogy kicsatolja azt. Szaggatottan felsóhajtottam, amint megláttam bokszerja alatt férfiasságát kidudorodni. Nyeltem egy nagyot, s már éreztem is, ahogy nadrágomban a hely egyre inkább szűkös lesz. Nem várakoztattam meg szerelmemet, lekaptam magamról a fölsőt, gyorsan kibújtam a gatyából, s végül bokszerem is a kövön kötött ki. Ameddig én levetkőztem, addig Kevin a nagy kádba engedett jó forró vizet. A fogasról leszedtem a törölközőnket, s a kád szélére raktam őket. Pösze szerelmem rakott egy kevés kókusz illatú tusfürdőt bele, majd alsógatyáját gyorsan levéve magáról, bemászott a vízbe. Vigyorogva nézett végig rajtam. Én alsó ajkamba harapva, lesütött szemekkel másztam be mellé, majd a forró víz miatt testem egésze teljesen ellazult. Kevin időközben hatalmas habokat csinált, ezzel körbe vonva magát vele, míg én nem törődve semmivel sem, élveztem a forró fürdőt. Szemeimet lehunytam, ám pár másodperccel később már csak egy kevéske súlyt éreztem testemen. Szemeimet rögtön kinyitottam és Kevin vigyorgó pofijával találtam szemben magam. Kezeivel combom belső felénél támaszkodott, ezzel szemmagasságban tudva magát velem.

- Olyan jó, hogy végre velem foglalkozol - néztem rá mosolyogva. 

- Óh, és most mennyit fogok veled foglalkozni! - alsó ajkát megnyalva hajolt arcomhoz közel, majd puha száját enyémre nyomta. Szemeimet automatikusan becsuktam, s egyik kezemmel hajába túrtam. Nyelvemmel alsó ajka ívén végig nyaltam, mire egyből engedélyt kaptam arra, hogy nyelvemmel bejárjam ínycsiklandozó száját és megtaláltam puha nyelvét. Percekig faltuk egymás ajkát, miközben én immár forró testét simogattam . Éreztem, hogy teljesen felizgultam rá, emiatt egy picit nyelvére haraptam, amit épp az imént csúsztatott át a számba. Vigyorogva elvált tőlem, miután kezével végig simított felsőtestemen keresztül egészen férfiasságomig.
- Ahh Kevin.. én már nem bírom - suttogtam vággyal teli tekintettel.
- Játszunk egy kicsit - kacsintott rám szerelmem, majd ujjait óvatosan férfiasságom köré kulcsolta, mire felsóhajtottam.
- Kevin... - leheltem, amint elkezdett szapora csuklómozdulatokkal kényeztetni. Teljesen fel voltam tüzelve, magamévá akartam tenni. Egy jó ideig csak szórakozott velem. Egyszer hol abbahagyta és csak simogatta, egyszer pedig úgy csinálta, hogy azt hittem menten elmegyek.
- Nagyon akarod? - kérdezte szerelmem, miután abbahagyta ingerlésemet.
- Micsoda kérdés ez?! - szinte felháborodottan rákérdeztem, egyből kinevetett.
- Menjünk a szobába - javasolta édes hangján. Egyből kipattantam a kádból, s villám sebesen megtörölköztem. Életem értelme csak hüledezve lesett a kádban ülve eszméletlen tempómon.
- Naa, gyere már! - felállítottam és hirtelen felkaptam kezeim közé. Ő ez idő alatt gyorsan felemelte a saját törölközőjét, majd ölébe véve nyomott egy puszit a mellkasomra. Vizesen becipeltem a szobába, végül az ágy elé letettem. Kezéből kivéve a puha anyagot, megtöröltem egész testét és amint végeztem, eldobtam a szoba végébe. Kezemmel végig simítottam oldalán, egészen fenekéig, majd finoman belemarkoltam, ez által szorosan magamhoz nyomtam. Mohón kezdte el tépni ajkaimat, ami nekem nagyon is tetszett. Egy könnyed mozdulattal elengedtem és hátra toltam, így lehuppant az ágyra. Elé térdeltem, majd merev, kemény hímtagját a kezembe vettem. Először csak kezemmel kényeztettem, végül kezemet felváltotta a szám és a nyelvem.
- Elihhh.. - nyögte halkan édes hangján, amitől még a hideg is végig futott a hátamon. Direkt nem akartam, hogy elélvezzen, ezért mikor már majdnem a csúcson volt, abbahagytam. Felálltam és azzal a lendülettel letámadtam őt. Ajkaink mintha egybe tapadtak volna, nem váltak el egymástól, ugyan úgy, ahogy nyelveink sem. Percekig tartó, vad csókcsatánkat csak is kizárólag az oxigén hiánya zavarta meg.
- Kívánlak - suttogtam ajkaiba, majd ismét megcsókoltam. Idő közben lehámozta rólam a nedves törölközőt, amit végül én dobtam el magunktól. Alsó felünk teljesen összepréselődött, vágytól fűtve felnyögött, míg én egy nagyot sóhajtottam. Feljebb mászott, miközben csókolóztunk, hogy elférjünk, ez által könnyebben hozzá tudtam férni. Lábait szét nyitottam, s combjainak belső felét kezdtem el óvatosan cirógatni.
- Eliiii - nyöszörgött alattam, látszott rajta, hogy már nagyon készen volt.
- Mindjárt szerelmem - suttogtam neki, majd mereven álló férfiasságára egy apró puszit nyomtam. - Kevin.. - jutott eszembe egy nem túl rossz ötlet.
- Hm? - simított végig karomon.
- Fordulj meg és állj négykézlábra - néztem rá vigyorogva. Először nem kapcsolt, hogy miért kérek ilyet, majd miután eljutott a tudatáig, félve, de engedelmeskedett. Formás fenekére simítottam tenyeremet, majd feltérdeltem én is. Szerencsénkre pont annyira felmásztunk az ágyon, hogy az éjjeliszekrény fiókjait bőven elértem, így a harmadik részből kivettem a síkosítót. Egy keveset nyomtam belőle a tenyereimbe, összedörzsöltem őket és Kevin fenekéhez simítottam. Nyílásánál kőröztem immár síkos ujjaimmal, s lassan bele nyomtam első, majd második ujjamat is. Óvatosan csináltam, nem akartam neki fájdalmat okozni. A két ujjamhoz becsatlakozott egy harmadik is, ami miatt egy halk nyögés hagyta el a száját.
Amikor már úgy láttam és tapasztaltam, hogy eléggé kitágult, kihúztam belőle ujjaimat, majd hátára fordítottam és hímtagomra rámarkolva óvatosan behatoltam. Felnyögött, s a levegőt szaporán véve szemeit összeszorítva markolta vállaimat. Egy pár másodpercig csak vártam, és vártam hogy megszokja, majd amikor már egy apró kis mosolyt fedeztem fel arcán, elkezdtem mozogni benne. Halk, izgató sóhajait egyre többször váltották fel a kisebb nagyobb nyögések, amik miatt akaratlanul is felnyögtem, s gyorsítottam a tempón. Ajkaira tapadtam és addig nem váltam el tőle, míg a csúcsra nem értem. Éreztem, ahogy forró nedűm kitölti őt, ám a mozgást nem hagytam abba, egészen addig, amíg el nem ment ő is. Bőrömbe vájta körmeit, gerince ívben megfeszült, teste megemelkedett. Lihegve huppant vissza az ágyba, én rá dőltem. Lihegve fúrtam arcomat a nyakába, majd mikor már légzésem nagyjából egyenletes lett, egy csókot nyomtam hamvas bőrére, s elváltam tőle, mellé gördültem.
- Ez hiányzott már nekem - mosolyogva bújt szorosan hozzám.
- Hát még nekem - nevettem fel, majd megcsókoltam. Kezemet hasára simítottam, ám csak akkor szembesültem vele, hogy belenyúltam Kevin fehér nedvébe. Pirulva felnevetett, a kezembe nyomott egy zsepit. Ujjaim hegyéről a szeme láttára lenyaltam, mire sóhajtott egyet, a többit pedig letöröltem róla is és magamról is.
- Ne haragudj, hogy megvárattalak - bűnbánóan átölelt.
- Hidd el, így sokkal izgibb volt - simítottam végig a hátán.
- Eliii - szólt aranyos hangon. Egyből tudtam, hogy akar valamit.
- Mondjad - hunytam le szemeimet, közben felsóhajtottam.
- Csináljuk.. még.. - húzogatta mutatóujját mellkasom és hasam között.
- Kis hiányos - felkuncogtam, mire csak belém harapott. - Naaaaaa, durván akarod? - kérdeztem felvont szemöldökkel, amint pilláimat kinyitottam. Alsó ajkába harapva szégyenlősen bólogatott. - Hát legyen - vigyorogva álltam négy kézlábra, s a fiók negyedik rekeszéből előhúztam azt a bizonyos szőrmés bilincset, amit még poénból vettem neki szülinapjára...

Smile [Hongbin] (+18)

Sok ember sétált be az életembe, s egy-egy kis emléket hagyva maguk után eltávoztak belőle. Lehet, én voltam mindennek az oka, de a természetemen már nem tudtam változtatni. Sőt, senki kedvéért nem is változtattam volna, egészen addig, amíg meg nem ismertem valakit. Úgy ragyogta be a mindennapjaimat, mint egy holdfényes éjjelen a csillagok az eget. Ő hozott színt a fakó és monoton napjaimba, imádtam minden vele töltött pillanatot. Tudtam, hogy ez a találkozás nem volt véletlen. Nekem őt teremtette a sors, vele kell maradnom életem végéig. Bár volt sokszor, hogy veszekedtünk, de a szeretetünk egymás iránt sokkal erősebb volt, mint a harag, amit az éppen adott pillanat generált. Néha voltak kételyeim afelől, hogy sokáig együtt leszünk, ám amikor az érzés kezdett volna eluralkodni rajtam, ő cselekedett és egyből újra olyan voltam, mint mikor megismerkedtem vele. Tudta, hogy mit szeretek, tudta, hogy mitől lesz jó kedvem. Jobban ismert, mint én saját magamat. Sok mindent szerettem benne; a kedvességét, az odafigyelését, az elbűvölő szemeit, a csókos ajkait, s a véget nem érő boldogságát, amit nap mint nap árasztott magából.

- Ma vagyunk egy évesek. - ölelt át hátulról, majd mély hangján a fülembe duruzsolta eme kis mondatot. A szívem gyorsan lüktetett, a boldogság átjárta a lelkemet. 1 év telt el azóta, hogy igent mondtam neki. Az idő oly kevésnek tűnt, fel sem fogtam elsőre, hogy tényleg már egy kerek éve együtt vagyunk.
- Olyan hihetetlen. - simítottam végig karjain, amikkel szorosan vont magához.
- Az, de egyben csodaszép is! - csókolt bele nyakamba, mire libabőrös lettem. Minden egyes érintése olyan volt, mintha egy perzselő parázs darabot nyomtak volna a bőrömhöz, égetett, ám nem fájt, csak bizsergett. Ölelésében megfordultam, majd egy lágy csókot nyomtam pihe-puha ajkaira, amiket annyira nagyon imádtam. Kezeivel szorosan ölelt magához, míg és egyik kezemmel finoman fekete, selymes tincsei közé túrtam. Finom csókja elvarázsolt, nem tudtam neki ellenállni. Édes nyelvét megérezve számban, gyomrom egyből összerándult. Néha-néha beleharapott ajkamba, mire én csak óvatosan meghúztam a haját. Ennek következtében belemosolygott csókunkba, s ezután levegőhiány miatt elváltunk.
- Azért a szám marad. - simítottam végig tökéletes arcán.
- Nem tehetek róla. - egy apró puszit nyomott homlokomra, majd elengedett. - Arra gondoltam, hogy elmehetnénk sétálni egy kicsit a városba, esetleg a folyó partra. Veled szeretném tölteni ezt a napot. - csillogó szemeinek nem tudtam ellenállni, még a lélegzetem is elakadt. Csodálva bámultam álomszép arcát.
- Menjünk. - válaszoltam bő fél perces bambulás után.
Mivel kint már a tél nyomai sem látszódtak, sütött a nap, így egy vékony, fekete gatyát és egy lenge pólót vettem fel. Hongbin is időközben elkészült, majd mikor megpillantottam, ismét szerelembe estem. Sötétkék nadrágja tökéletesen passzolt hosszú lábaira. A hozzá választott fehér mintás póló, pedig csak hab volt a tortán. Igazán mesébe illően nézett ki.
- Mehetünk? - nyújtotta felém a kezét, mire csak bólintottam és kezemet, kezébe helyeztem. A bejárati ajtóig kéz a kézben mentünk, majd miután felvettük a cipőnket, én zártam be az ajtót. Kezével ismét elkapott és egy hosszú, érzéki csókkal indította a csodaszép sétánkat.
Először a parkba mentünk. Ha azt mondom, hogy sok szerelmes párt láttunk, akkor lehet, még keveset is mondok. Nagyon sokan kint voltak úgy, mint mi. Szerelmem egy picit megszorította kezemet, mire rá néztem, ő pedig kapva kapott az alkalmon és egy gyors csókot lopott tőlem. Elnevetve magam hajtottam fejemet a vállára, s úgy bújtam hozzá.
- Imádom veled lenni. - sóhajtottam egyet.
- Én pedig veled. - kezemet elengedve, derekamat ölelte át, s úgy tartott magánál, úgy sétáltunk tovább.
- Nem félsz, hogy a manager hívni fog? - törtem meg a békés csendet.
- A-a. Otthon hagytam a telefonomat, így senki sem zaklathat. - simogatta meg oldalamat. Egy nagy mosollyal nyugtáztam, hogy akkor most egész délutánra végre az enyém!
- És nem lesz ebből baj?
- Ne foglalkozz ezzel! Ez a nap kettőnkről szól! - nyomott egy puszit arcomra.
- Igazad van Hongbin! - fordultam hirtelen szembe vele, ezzel megállítva minket a sétában. Meglepetten nézett rám.
- Mi-mi az?
- Szeretleeek! - bújtam hozzá, mint egy kiscica. Kuncogott egy sort, s védelmező karjai közé zárt. Hosszú percekig csak öleltük egymást, nem szakadtunk el a másiktól. Az emberek akik körülöttünk voltak, nem bámultak meg, még csak ránk sem néztek! Mindenki el volt foglalva a saját párjával, nem pazarolták egy pillanatra sem másra az időt.
- Imádlak. - suttogta fülembe, majd nyakamba puszit. Egy örömteli mosoly kerekedett arcomra, s fejemet felemelve megcsókoltam életem szerelmét...

Nevetve estünk be a lakás ajtaján. Hongbin épp egy viccet mesélt, ami nekem nem akart leesni. Valahogy nem tudtam megérteni a lényegét, így hát már kínomban nevettem rajta.
- Olyan bolond vagy. - nevetve ütöttem bele a vállába, mire ő még jobban elkezdett rajtam szakadni. Ez ment vagy tíz percen keresztül. A végén már a rekeszizmaim teljesen megfájdultak, de megérte, mert nagyon vicces volt.
- Kérsz valami vacsit? - Ment be a konyhába, majd mint a mesterszakácsok, minden alapanyagot kipakolt.
- Attól függ mi lesz az. - lopóztam be mögé, s hátulról átöleltem. - Szóval?
- Mivel nem vagyok egy konyha tündér, ezért csak egy sima szendvics.
- Óóóóh. - szorosan bújtam hozzá.
- Talán nem hangzik jól?
- Deeeee, mivel te mindig finomat csinálsz. - egy puszit nyomtam a hátára.
- Akkor öt perc és készen vagyok.
- Rendben. - válaszoltam, de nem engedtem el.
- Hát így csináljam én a szendvicset? - mosolyogva megfordult ölelésemben, majd egy édes csókot nyomott ajkaimra.
- Inkább ne is csinálj. - közelebb álltam hozzá. - Majd megeszlek téged és én jól lakok. - vigyorogva halmoztam egy sok apró puszival rózsaszín száját, mire elmosolyodott.
- Szóval engem akarsz megenni. - simította kezét a derekamra.
- Ühüm. - immár nyakát puszilgattam, harapdáltam, csókolgattam. Egy-egy kisebb sóhaj hagyta el a száját, jelezve, hogy nagyon is tetszik neki az, amit művelek vele.
- Csak a tied vagyok. - suttogta fülembe. - Egyél meg. - egy forró csókot nyomott nyakamra, s nekem már nem is kellett sok, egyből begerjedtem észveszejtő hangjára. Egy mohó csókkal kezdtem, amit egyből viszonzott is. Nyelve nem egyszer tévedt át a számba, ami miatt mindig belemosolyogtam a csókunkba. Megfordított minket, így én kerültem a pulthoz. Nem habozott, egyből fel is ültetett rá, majd úgy folytattuk a heves csókcsatánkat. Lábaimat automatikusan dereka köré kulcsoltam, majd egy kis lendülettel elemelt a pultról, s karjaiba véve elindult velem nagy valószínűséggel a hálóba. Amíg ő figyelt arra, hogy ne menjünk neki semmit, én addig nyakát és puha arcát halmoztam egy milliónyi apró puszival. Tudtam, hogy imádja ezt, így egyből a gyenge pontját használtam ki. Pár pillanat múlva már csak annyit éreztem, hogy a hűvös paplanra tesz le. Fölém kerekedett, s vadul elkezdte csókolgatni minden porcikámat. A pólót és a melltartót időközben leszedte rólam, így csupasz mellkasomat kényeztette úgy, ahogy mindig is imádtam. Lehámoztam róla fölsőjét, s izmos testén vagy százszor végig húztam a kezeimet. A nadrágjától is megszabadítottam, úgy, ahogy ő is engem tőle. Már csak egy-egy alsónemű volt rajtunk, majd mikor már az is lekerült, egyre jobban éreztem, hogy ezen az este nem egyszer fog a csúcsra juttatni. Nyögéseink és sóhajaink az egész szobát betöltötték. Az izzadság cseppek szép arcáról mellkasomra csöppentek, s amint hozzám nyomta egész testét, bőrünk között szétkenődtek. Csókokkal igyekeztünk tompítani a hangokat, ám nem mindig sikerült. Mikor már vagy harmadszorra kezdtük újra, egy másik pózban, még nagyobbakat nyögtem mint eddig. Az élvezet átjárta az egész testemet, egy hangos nyögés kíséretében elmentem, s nem sokra rá ő is. Mivel én voltam felül, ráborultam testére. Kezeimmel már nem bírtam tartani magamat, az erőm teljesen elhagyott. Éreztem folyton, ahogy forró nedvét belém ereszti, de egyik alkalommal sem bántam, csak még jobb hatást  keltett ezzel.
- Szeretlek! - nézett szemeimbe, miközben a legszebb mosolyát rám villantotta.
- Imádlak te mosolygós. - simítottam végig izzadságtól vizes arcán, majd egy lágy csókot nyomtam ajkaira....

Without words [Keo] (+18)

- Taekwoon-ah! - mosolyogva és izgatottan ülök le mellé. Kezeim hátam mögött pihennek, markomban ajándékát szorongatom. Szemrebbenés nélkül ül tovább a kanapén és a tévét bámulja. - Taekwoon-aaaah! - hangomat picit felemelem, de a kiabálást nem éri el. Majd kicsattanok a boldogságtól, olyan vagyok, mint egy szeretet bomba. Semmi. A tekintetét még csak felém sem fordítja. - Leo! - mérgesen rászólok, mire veszi a fáradságot és rám néz.
- Hm? - tekintete gyengéd, ám én minden egyes alkalommal megborzongok, amikor rám néz. Mosolyom visszatér arcomra, és egyik kezemmel elengedve a kis csomagot, a combjára simítok.
- Kétszer szóltam.
- Hallottam. - hangjától összeszorul a torkom. Rosszallóan megcsóválom a fejemet, majd egyből témát váltok:
- Tudod milyen nap van ma? - tekintetét állom, szemei úgy csillognak mint a legértékesebb gyémánt.
- Csütörtök. - válaszol szűkszavúan.
- Nem nem! - szűkítem össze szemeimet. - Valentin-nap! - mosolyogva hajolok oda hozzá és nagyon óvatosan egy csókot lehelek ajkaira. Bal kezemet az ajándékkal együtt az ölembe veszem, majd elválok tőle. - Boldog Valentin-napot! - félénken mosolygok rá, amint meglátom arcán csodaszép, hófehér mosolyát.
- Jaehwan-ah! - egyik kezével arcomra simít, majd ő kezdeményez egy lágy csókot. Sokáig csak élvezzük a pillanatot, amit már oly' sokszor átéltünk együtt.
- Na, bontsd ki! - amint elválok tőle, egyből képébe nyomom a piros szalaggal átkötött dobozkát. Nem válaszol, szó nélkül leszedi a szalagot a dobozról, a csomagoló papírt a ragasztásnál szétszedi, végül kinyitja. Szívem a torkomban dobog, félek a reakciójától. Mimikájából nem tudom kivenni, hogy most örül, vagy nem tetszik neki. Görcsösen tördelem az ujjaimat, a reakcióját akarom látni, hallani. - Na? - félve megbököm combját, elmosolyodik.
- Köszönöm! - mosolyogva magához ölel és szorosan bújik hozzám. Fellélegezve szorítom magamhoz, hisz még is csak tetszett neki. Féltem, hogy túl nyálasra sikeredik, de úgy tűnik, hogy pont eltaláltam.
- Tudod.. - halkan belesúg fülembe. - Nekem is van valamim a számodra. - simít végig oldalamon, majd elválik tőlem. Nyelek egy nagyot és kíváncsian fürkészem tekintetét.
- Mi az? - kérdezem halkan. Zsebéből előhúz pár kis cetlit. ahogy elnézem mindegyikre van írva. Kezembe nyomja őket.
- Kövesd az utasításokat! De ne csalj! Ne lépj át egyet se! - szigorúan néz rám, mire bólintok egyet. Elmosolyodik, egy édes csókot nyom ajkaimra, majd miután elválunk egymástól, feláll és elmegy. Egyedül maradok a kis cetlikkel, amik sorba be vannak számozva.

1. Ne nézz előre egy kártyát sem!

Tudom, hogy ha valamit kihagysz, 

szóval nem tanácsos csalni.[S]

Nyelek egy nagyot. Leo, ne rémisztgess! Ahogy elnézem semmi más nincs írva az elsőre, így hát farzsebembe csúsztatom.

2.Mivel a nappaliban vagy, 

ezért gyorsabban eltalálsz N és Hyuk
szobájába, ahol a szekrénynek a bal részén

 megtalálsz valamit,

ami a tied![Z]

Hezitálok kicsit, végül rászánom magam, és elindulok a kijelölt célomhoz. A lakásunkban senki nincs, valószínűleg Leo szervezte meg. A srácok szobájába érve, egyből a szekrény felé veszem az irányt. Ahogy a cetlin is áll, a bal oldali ajtót nyitom ki. Meglepetésemre egy új cetli fogad:

Még hátra van jó pár pont, de az elsőt már

sikeresen megtaláltad!

Nézz be a pólók közé,

és megleled az első ajándékot![E]

Leszedem a fehér, öntapadós papírt, majd a többi közé gyűröm. A sorba rendezett pólókat kicsit kijjebb tolom, így mögéjük látok. egy kis ajándék táskát szúrok ki, majd önelégülten kiveszem. Belenézek és egyből a kedvenc csokimat találom meg benne. Hihetetlenül megörülök neki, hogy ennyire tudja, mit szeretek. Kezembe véve rendesen a kis táskát, előhúzom a cetliket és a hármasat rögtön el is kezdem olvasni:

3.Remélem tetszett az ajándék ^-^

Tudom, milyen édesszájú vagy,

szóval ez teli találat volt úgy érzem ;)

Hongbin és Ravi szobájába menj,

ott megtalálod az ágyon a következő

kis apróságot![R]

Úgy érzem magam, mint egy kincskereső. Eszméletlen jó móka, és mivel én nem vagyok semminek sem az elrontója, ezért egyből átsétálok Raviék szobájába. Az övéké majdnem a legkisebb, viszont egész hangulatosan van berendezve. Bár amikor belépek, elkap a nevetés. Szokásosan, Hongbin felén tisztaság, Ravi részén pedig kupi. Az ágyhoz sétálok, amin egy dobozka van. Kinyitom, ám mielőtt megláthatnám az ajándékot, ismét egy kis kártyát találok meg.

Háhá, szóval nem csalsz! Ez tetszik :) 

Alig van már pár hely és megkapod a fő

ajándékot, de addig még várnod kell. Gondoltam,

erről a kis apróságról majd mindig én fogok eszedbe jutni,

így hát ajánlom, hogy hord a nap 24 órájában!  Miután megnézted,

tedd a kis dobozt a táskába.[E]

Zsebemben landol ez a színes papír is. A dobozban egy nyaklánc pihen, amin egy L betű van. Elmosolyodok, szíven gyorsan kezd verni, szinte már torkomban érzem a lüktetést. A kezemben lévő cuccokat leteszem az ágyra, majd a nyakláncot felügyeskedem a nyakamra.  Megnézem a szobában lévő tükörben, hogy hogy áll. Mintha csak nekem készítették volna. A dobozt a táskába helyezem a csoki mellé, majd felkapva azt, előhúzom a következő lapot:

4.Menj a nappaliba, 

majd az egyik kép mögött keresd a következő

meglepetést és utasítást. Mindent leírtam, még

gondolkodnod sem kell, hogy mit tegyél. Hamarosan

találkozunk![T]

Izgatott leszek, gyomrom görcsbe ugrik. Leo, én most akarlak látni! Felsóhajtok és szinte már futva igyekezek a nappaliba. A képekhez megyek, amiken, mint mindig most is mosolygok. Imádom a közös képeket a bandával, hisz látszik, hogy mind egytől egyik szeretjük egymást. Mivel a képkeretek üvegből vannak, nem sokat takarnak, így menten meglátom a színes fecnit. A saját képem mögött meglelek egy picike csomagot. Először a papírt olvasom el:

Sokszor emlegetted, hogy szeretnél ilyet,

de én mindig azt mondtam, hogy soha nem kapod meg.

Direkt mondtam, mert erre a napra tartogattam. Nem

olyan nagy dolog, de tudom, hogy te imádod. Ha megnézted

mi az, tedd a zacskót az ajándék táskába, majd vedd elő 

az ötödik kártyát és olvasd el figyelmesen![L]

A fénykép tartó hátuljáról leszedem a celluxszal odaragasztott csomagot, majd kinyitom. Az a telefondísz van benne, amit már vagy fél éve kinéztem magamnak a neten. Meg akartam venni, de aztán valahogy mindig elfelejtődött, így nem lett belőle semmi. Meghatódva csúsztatom be a zsebembe a telefonom mellé. A picike zacsit pedig a táskába süllyesztem. Előveszem a cetliket.. azaz az utolsó cetlit:

5.Minden ajándékot megkaptál,

de az utolsó még rád vár!

Ha megfordulsz meglátsz egy képet,

onnan lépned kell jobbra négyet![E]

Elmosolyodok. Honnan volt ennyi ideje, hogy még ilyet is kitaláljon? Követem az utasítást, megfordulok, majd a velem szemben lévő fali festményhez sétálok, jobbra fordulok és lépek négyet. Felemelem a fejemet, végül a saját szobánk előtt kötök ki. Az ajtón egy Menj be! felirat olvasható. Gyorsan dobogó szívvel benyitok, majd körül nézek. A földön találok egy papírt, amit egyből fel is veszek és neki kezdek olvasni.

6.Remélem tetszett ez a kis keresgélős játék. :)

Első olyan alkalom, hogy megajándékozzuk egymást,

így úgy éreztem, hogy ezt a pillanatot felejthetetlenné

kell tennünk. Bízom benne, hogy megleptelek és tetszenek

az ajándékok. És mivel ez az utolsó kártya, ezért olvasd össze

az eddigi megtalált lapokon lévő nagy nyomtatott betűket az elsőtől

egészen eddig. Az utolsó

ezen a lapon van. → [K] 

Előhúzom farzsebemből az összes kis lapocskát, majd egymás mellé helyezem őket. Mindegyiknek a sarkán ott díszeleg egy betű, amiket már eddig is felfedeztem, csak épp nem értettem miért vannak ott.

SZERETLEK

- olvasom föl hangosan, mire a torkom összeszorul. Nagyon meghatott, így nehezemre esik, hogy ne könnyezzek be. Mielőtt bármi is eljutna a tudatomig, két forró kart érzek a derekam köré fonódni.
- Szeretlek. - csókol nyakamba, mire kiráz a hideg.
- Taekwoon-ah! - fejemet vállára hajtom, így látom megigéző tekintetét.
- Még ne mondj semmit. - maga felé fordít és megcsókol. Nem ellenkezek, csak élvezem a pillanatot. Hajába túrok, mialatt ő hátra fele kezd el tolni. Pár másodpercen belül elvesztem az egyensúlyomat és rádőlök az ágyra, húzva magam után őt is. Leszedjük egymásról a felesleges ruhadarabokat és még egy pár édes csókkal kényeztetjük a másik ajkát. Nehezen akarok elválni tőle, de amikor már keze olyan helyre téved, akaratlanul is sóhajok törnek elő belőlem. Eljátszadozik velem, amit én élvezve hagyok. Nem siet el semmit, úgy csinál, mint aki pillanatra pontosan kiszámolta volna hogy mi után minek kell következnie. Sokszor lépem át a gyönyör határait, egy pillanatig sem hagyja, hogy lenyugodjak. Az utolsó menetnél járva már magamban érzem őt, ami hihetetlenül varázslatos érzés. Fölém támaszkodva, olykor leheli, nyögi nevemet, ami engem még jobban felizgat. Eszméletlen jól csinálja, szinte már csillagokat látok. Arcát lehúzom magamhoz, s vér vörös hajába túrva mohón támadom be húsos ajkait, mire ő ugyan olyan vadul csókol vissza. Nyelveink nem szakadnak el szinte egybe forrnak, testünk, lelkünk eggyé válik. Ebben a pillanatban járja át testemet a gyönyör hulláma, mire megborzongok. Nyögésemet tompítja a csók, ám még így is elég hangosra sikeredik. Szerelmem engem követve elélvez egy kéjes nyögéssel, ami miatt felsóhajtok abban a pillanatban, mikor ő megszólal. Lihegve ereszkedik testemre, majd fejét vállamhoz hatja és kifújja magát. Izzadságtól nedves hátát csak nagyon nehezen tudom simogatni, de ez akkor sem akadályoz meg engem. Némán fekszik rajtam, én némán fekszem alatta. Egy szó sem kell hozzá, hogy kifejezzem az érzéseimet. Ő tudja, és csak ez számít...